Horák Árpád

Befejezte az evést. A tóhoz sétál, lassú, ringó mozgással. Közben időnként rád pillant, mintha ellenőrizné, hogy valóban létezel. A tóban tisztára súrolja a kezét, és az arcát is többször, alaposan mossa meg. Hát ahogy evett, szükség is van az alapos mosakodásra. Habzsolta az ételt. Nyilván ízlett neki, amit főztél. Finoman is tudod elkészíteni ezt a… Tovább Negyvenedik nap →

A parttól nem messze ülsz, hátadat egy fának támasztva. Szereted ezt a helyet. Kényelmes. Árnyék van, és puha, mohaszerű aljnövényzet. A lány még mindig a sziklán ül, és eszik. Illetve már csak egy csontot rágcsál nagy átéléssel. Három madarat eltüntetett. Szép teljesítmény. Közben téged néz, de már nem olyan merően. Időnként, amikor összeakad a tekintetetek,… Tovább Negyvenedik nap →

Narancssárga bikini van rajta. A szigetre zöldbe érkezett tizenkét napja. Az evakuálásnál lecseréltette. Tud kommunikálni a megbízóddal. Nem lepődött meg az éles lőszeren. Nyilván keresték ezt a tárat, és Ő tudott róla. (Gyanítod egyébként, hogy a földrengés hozta felszínre.) És ami a lényeg: olvasta már a dzsungelszakácskönyvet. Senkinek nem jutna eszébe egy parázsló tűz alatt… Tovább Harminckilencedik nap →

Téged néz, nem a fegyvert. Lassan újra a szájához emeli a két kézzel markolt madarat, és úgy harap bele, hogy közben végig téged bámul. Téged. Nem a fegyvert. Amikor ráemeled a fegyvert, akkor egy pillanatra rásiklik a tekintete, de tovább nem foglalkozik vele. Biztos, hogy tud a fegyverről. És azt hiszi, vaktöltény van a tárban.… Tovább Harminckilencedik nap →

- Uram! - Egyszerre fordulnak vissza, és néznek a biztonsági tisztre. - Óriáshullám közeledik. Kérem, hagyják el a fedélzetet. - A tiszt egyből megfordul, nem várja meg a szavai reakcióját. Óriáshullám. Három éve vannak a környéken. Számtalan ilyet látták már. Három hullám jön, egyre csökkenő magassággal. Az első magassága a nyílt óceánon eléri a hat… Tovább Harmincnyolcadik nap →