Címke: Hatás

A rénszarvas bárgyú, szerethető mosollyal ült a fenekén, mint egy kutya, a háromágú, ezüst agancsa vidáman villogott a fején, a vajszínű sál - csak egyszer megkötve - a nyakát átölelve pihent a mellkasán. Az előtte ülő kisfiút figyelte, laposakat pislogott, és láthatóan majd szétvetette a jókedv. Boldog volt. Szerette a karácsonyt, az üldögélést a Mikulás… Tovább 574. nap →

A hideg harmat jólesett a lábának: a vágott seb még mindig égett, a farmer szárát felhúzva hagyta, hogy körbeölelje hűvös érzés. Mint valami gyógyszer, úgy hatott rá a fű érintése, és bár egy távolabb ülő idősebb nő ostoba arccal bámulta, a jókedv kezdte eluralni, átvéve a reggeli köd helyét a szívében. A park ilyenkor még… Tovább 573. nap →

Az óriás lehajolt, és felvette a fél hegynyi kenyeret, amit leejtett, ügyet sem vetve a törpék királyának neheztelő krákogására. Már harmadszor esett rá valami a királyság kunyhóira, és ezt az alattvalók igencsak rossz néven vették. A király tudta, hogy várják tőle a megoldást, de hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi okos. Háborút mégsem… Tovább 572. nap →

Nem figyelt. Mereven ült, magába zuhanva, és az előző esti veszekedésről beszélt. Visszakérdezett ugyan egy " te hogy vagy "- gyal, de a válaszra már nem figyelt; belesüllyedt egy másik világba. Egy olyan világba, ami csak az övé volt, ahova senki nem léphetett be. Ez volt az, ami megóvta a mindennapoktól. Aztán váratlanul magához tért,… Tovább 571. nap →

Fehér felhők takarták el az eget, az őszbe forduló lombú erdő felett, alig valami kéket hagyva a szemnek. Az ösvényt betakarta az avar, a napsütés - ami már szétkergette a reggeli ködöt -, élesen verődött vissza a színes levelekről. A két domb találkozásánál egy róka keresett menedéket, a völgy felé tartva, elhúzódó éjszakai vadászata végén.… Tovább 570. nap →