Emlékszem a hold csillogó fényére a tó vizén. Az éjszakai sétára az üres strandon. Arra, hogy mesélsz az életedről. Hogy újra találkozunk. A meglepetésre, amit okozol. A nyakad ívére. Az ösztönös jóságodra. A farmerodra. A keresztnevedre. Hogy évek múlva is eszembe jutsz. A barátaidra. A történetre a folyó kanyarulatából. Arra, hogy fogod a kezem. Arra, hogy a bőrünk összeér. Emlékszem a hűvös éjszakára, a hajnalra, ami séta közben ért. Rád. Az étteremre. Arra, hogy csak Te érdekelsz, hogy csak Veled foglalkozom. Hogy megszűnik a külvilág. Hogy jó veled. Hogy nagyon boldog vagyok. Hogy gyönyörű vagy. És hogy a szemed szomorú.
Hetvenkettedik nap
Horák Árpád 