Egyedül ébredek. Érzékeltem, hogy Zoé még napfelkelte előtt kibújik mellőlem, és a barlangba megy. Amikor bemegyek a tüzet ellenőrizni, látom, hogy Mannonnal pusmog. Ahogy belépek merőn bámulni kezdenek. A tegnap esti együttlétünknél történt valami. Valami különleges. Zoé kinyitott egy kaput, és befogadta az életet, amit adtam. Nem tudtam, hogy ezt ilyen nyilvánvalóan lehet érezni. Zoé megfogant. Gyerekünk lesz. Vajon Mannon keze van ebben? Bárhogy is van örülök! Zoé egy darabig bámul, aztán felpattan Mannon mellől, és felém szalad. Apró, pici lépésekkel fut, és közben az arcomat fürkészi. Tudni akarja, tudom-e. Elég a szemembe néznie ahhoz, hogy tudja. Érzem a földöntúli boldogságát, ahogy a fejét a mellkasomra hajtva átölel, és szorosan hozzám simul. Zoé legnagyobb vágya teljesült ezzel. Zoé családot akart. Gyereket tőlem. Sok gyereket. Nem tudom, mi a sok, de egynél több, az biztos. Már régóta tervezgeti. Amikor negyvennyolc holdtöltével ezelőtt egymásba szerettünk, akkor még nem volt erről szó. Csak azt éreztem, hogy hosszú útjaimról hazatérve boldogan fogad, és én is boldoggá válok, amikor meglátom Őt a barlang előtt, ahogy a az állát kissé előre nyújtva, mosolyogva áll. Csodálatos érzés átölelni Őt. A törzsben valahogy mindenkinek természetes volt, hogy egy pár lettünk. Egészen kis gyermekkorukban már együtt játszottunk. Zoé tanított meg az ijjal bánni. Ő előbb tanulta meg ezt, és azóta is jobban bánik ezzel a fegyverrel, mint én. Sokszor lőttünk célba magas fákon lévő darázsfészkekre, és mindig legyőzött. Mindig. Fantasztikus érzéke van az ijazáshoz. Rengeteg időt töltöttünk csavargással is. Az egész környéket megmutattam neki, le egészen a folyóig. És amikor éppen nem csókolóztunk, meséltem neki az utazásaimról. A szomszédos törzsekről, a farkaslesről, a halászatról a folyón, arról hogy hogyan kell, dárda és íj hegyet készíteni vasból. Ez érdekelte a legjobban. Lenyűgözte, hogy az a kemény anyag folyékonnyá válik a tűzben. És a farkasok. Eleinte nem hitte el, amit róluk mesélek. Hogy családban élnek, hogy csak akkor vadásznak, ha éhesek, és hogy nem vérengző fenevadak. A meséim alapján megszerette a farkasokat. Megszetette őket, mert falkában éltek, az anyák gondos szülők voltak, és akik mindenre megtanították a kicsinyeiket. Önmagát, és a saját leendő családját látta bennük. Egy közösséget, ami összetart. Még soha nem látott farkast, csak Mannon meséiből tudta, hogy néha átkelnek a folyón, és vad vérengzésbe kezdenek. Rátámadnak a törzsre, és embereket ragadnak el. Volt ilyen, igen. De a farkasok csak okkal teszik ezt. Ritkán hagyják el a völgyüket, és még ritkábban támadnak emberre. Zoé már kislány korában is az anyaságra készült. Senki sem értette honnan hozza ezt. De ezt is elfogadta mindenki, mint ahogy azt is, hogy egy pár leszünk. Talán előbb tudták, mint mi. És most gyerekünk fog születni. Ezzel családdá válunk. Aminek én vagyok a feje. Mostantól felelősséggel tartozom értük. Apám mindent megtanított nekem, amire ehhez szükségem van. Készen állok egy család vezetésére. Igazából egy egész törzs vezetésére készen állok. És Zoé tudja ezt. Hogy gondoskodom róla. Róluk. Nem mintha Zoé rászorulna erre. A többnapos csatangolásaink alatt világossá vált számomra, hogy Zoé fantasztikus nővé vált az évek alatt. Kislányból igazi nő lett. Olyan valaki, akit egy férfi büszkén tekinthet asszonyának. És Zoé az én asszonyom! Amikor beleszerettem százötvenhat holdtölte telt el a születésünk óta. De már előtte is rengeteg időt töltöttünk együtt. Amikor a hosszú utazásaimról hazatértem, egyből egymást kerestük. Jól éreztük magunkat együtt. Én szerettem mesélni arról, hogy mi történt velem. Zoé szerette hallgatni. Az első csók után még többet voltunk együtt. Amikor a barlangnál voltam, és nem az apámmal, vagy Bartallal jártam a szomszédos törzsekhez, vagy vadászni, akkor együtt ettünk, egymás mellett ültünk, és együtt aludtunk. Mindent együtt csináltunk. Néha napokra eltűntünk, lementünk egészen a folyóig, ahol megmutattam, hogy fognak hálóval halat a szomszédos törzsek. Amikor hazatértem az útjaimról nemcsak én meséltem el, hogy mit láttam, mit tapasztaltam, és mit tanultam. Zoé is elmesélte, hogy mi történt addig a törzsben, mit tanult az általam imádott Mannontól, mit művelnek a húgai, és egyáltalán mindent. Olyan részletességgel mesélt el a dolgokat, hogy úgy éreztem, ott voltam végig, el sem mentem. Negyvennyolc holdtölte óta szeretem Zoét, és ez a szerelem minden nappal csak mélyül. Zoé édesanyjától örökölt szelídsége, a szülei iránt érzett feltétel nélküli szeretete és nagyrabecsülése mindig csodálattal töltött el engem. Ehhez talán a szüleim elvesztése is hozzájárult. De nem hiszem, hogy csak erről van szó. Zoé kötődése a családjához mindig erősebb volt az enyémnél. Mindig úgy éreztem, hogy ebből merít erőt. Azt éreztem, hogy ez erőssé és kiegyensúlyozottá teszi. Én is szeretem az öcséimet, de ez más. Valami mélyebb. Valami, ami összeköt. Mint engem és Zoét. Egész kisgyermek korunkban is együtt játszottunk már. A szüleink számára ez természetes volt. Zoé és Absa együtt. Pont mint most. Zoé és Absa együtt. És most gyerekünk fog születni. Zoé teste hamarosan megváltozik. A hasa meg fog nőni. A kedve lehet, hogy hullámozni fog. Láttam már párszor ilyet. A várandós nők időnként kiszámíthatatlanok, mint a farkasok holdtölte idején. De Zoé valószínűleg nem lesz ilyen. Ő erősebb azoknál a nőknél. És persze most titkolózni fognak. Mannon csak két holdtölte után közli a hírt a törzzsel. Mannon akkor mondja el mindenkinek, hogy a törzs új taggal bővül. Most is vannak kisgyerekek a törzsben. A nők féltő gonddal veszik őket körül. A férfiak esze inkább a vadászat körül forog. A gyerekeket az asszonyokra hagyják. Nem is igen tehetnek mást. Nem hagynak nekik beleszólást. Talán ez volt az egyetlen része az életünknek a kezdetek óta. Zoé már gyerekként is sok időt töltött az asszonyok társaságában. Tanították Őt. Főként Mannon és az édesanyja, de a többi asszony is. Mindenkitől tanult valamit. Minden asszonynak volt valami különleges tudása. Amiben Ő volt a legjobb. És ezt a tudását továbbadta Zoénak. Mint a vadászat során a férfiak. Amikor engem tanítottak. És most. Most Zoé és én leszünk a tanárok. Mi tanítjuk majd a saját fiúnkat! Már nagyon várom!
Zoé leválik rólam, és visszatér Mannonhoz. Én a tűzhöz lépek, és néhány fát dobok a még izzó parázsra, aztán a másik barlangba megyek, hogy száraz tűzifát hozzak. Ez az öregek barlangja. Mannonnon kívül csak három öreg él itt. Na és persze én Zoéval. Ez kicsi barlang. A törzs nagy része a másik kettő, jóval nagyobb barlangban él, ott, ahol van bőven hely száraz tűzifának is. Amikor átérek, látom, hogy a törzs tagjainak jó része még alszik. Korán keltem ma.
Horák Árpád 