Zoét elragadják az asszonyok, én Kadával és Aszterrel a nyílhegyek öntéséhez használt kőlapot (apám öröksége) visszem a barlang távoli sarkába. Amikor a törzs a barlangba szorul, mert megszűnik a szabadban alvás lehetősége, én felhagyok a vasolvasztással. Legközelebb csak a tavaszi nap első sugarainál használom újra az öntőformát. Aszterrel az egyik oldalon fogjuk meg a kőlapot, a másik oldalt egyedül Kada tartja. Kada az öcsém. Huszonnégy holdtöltével utánam született, de az ereje két felnőtt harcos erejével ér fel. Könnyedén viszi a súlyos kőlapot. Ai van mellette, és folyamatosan csicsereg neki, de nincs olyan dolog, ami Kadát kibillenthetné a nyugalmából. Illetve egy van. Ha nincs elég étel. De ilyen veszély most nem fenyeget. Atos, az öcsénk, aki zsenge kora ellenére már a főzést felügyeli, minden reggel pontosan beszámol Kadának az aznapi menüről. Ezt Kada el is várja, és ez egyben a nap fénypontja számára. Reggeli ébredése után az első gondolata: mit eszünk ma? Atos szereti a rendkívül erős, de kissé lassú eszű bátyját, és igyekszik a kedvében járni. Ami nem túl nehéz, mert Kada a sör mellett minden egyes ételt imád. Atos reggeli beszámolóját mindig ugyanolyan áhítattal hallgatja, és mindig kitörő örömmel fogadja a menüt. Bármi is legyen az. Kada hálás vendég, mindent megeszik, és mindent szeret, és mindennek örül. A középső öcsém Leon, már közel sem ennyire nagy híve Atos főztjének. Leon érdektelen ebben a témában. Mit eszünk, mit iszunk? Soha fel nem tenne ilyen kérdést. Azt, hogy zenéljek-e nektek, vagy mulassunk-e, na azt igen! Leon, a saját maga által fabrikált nem tudom micsodával képes a madarak hangját utánozni. És nem csak egyet! Egy egész madárrajét! Este a barlangban előveszi a hangszerét, és az egész erdőt odavarázsolja nekünk. Ebben élen jár, a harcban hátul. Testi erőben alig valamivel marad el tizenkét holdtöltével előbb született bátyja mögött, de a harcot kerüli. Mindhárom öcsém annyira különböző, mint amennyire Ai és Hana egyforma. Hárman mindig együtt mozognak, illetve négyen, mert Ai mindig Kadával van. A három öcsém mindenhova együtt jár, mindent együtt csinál, és együtt is alszik. Ez apánk elvesztése óta méginkább így van. Anyánkat jóformán nem is ismerték, és apánk engem, a legidősebbet vitt magával hosszú útjaira. Így a három öcsém együtt töltötte ideje nagy részét, nélkülem. Aztán később, amikor Bartallal vadászni jártunk, a hazatérésem után azt vettem észre, hogy igyekeznek a közelemben lenni. Főleg Kada volt az, aki nagyon ragaszkodott hozzám. Amikor messze jártam, az asszonyokat kérdezgette: mikor érek vissza? Az asszonyok türelmesen válaszolgattak gyakran ismétlődő kérdéseire. Egy idő után Leon állt a trió élére, és vált a vezetőjükké a távollétemben. Nem tervezte ezt senki, ez csak egyszerűen kialakult. Mannon, a bölcs vén boszorkány, aki generációk óta tanítja a törzs ifjú tagjait, óva intette Leont ettől a helyzettől. Mannon az előbb születettek tiszteletére tanít. Aki idősebb, az a vezető. Mannon megtanította nekünk, ha bármikor megszegjük ezt a szabályt, annak meg fogjuk fizetni az árát. Leon azonban bölcsen intézi ezt. Ha Kada, nagy ritkán döntést hoz, Leon feltétel nélkül elfogadja, és követi őt. Ez azonban rendkívül ritkán fordul elő. Kada, bár lassú eszű, azt mégis megértette, hogy Leon vezetése mindhármuknak jobb. Így az évek alatt kialakult egyensúlyt végül Mannon is elfogadta, és jóváhagyta. Mannon a szüleink halála után a szárnyai alá vett bennünket, a pótanyánk lett. Vagy inkább a pót nagyanyánk. Mannon olyan öreg, hogy senki nem tudja hány holdtöltével ezelőtt született. Állítása szerint ezer holdtöltével ezelőtt. De hát az lehetetlen! Senki nem él olyan sokáig. Az öregek barlangjában lakó egyik öreg állítása szerint hétszáz holdtölte óta ismeri őt. De az igazságot senki nem tudja, csak Mannon. De ez tulajdonképpen nem is számít! Mannon mérhetetlen bölcsessége, amellyel az élethez áll, az az, ami számít. Hogy elfogadja Leon vezető szerepét, hogy elfogadja Kada lassú eszét, és elfogadja, hogy Atos, bár csak százhúsz holdtöltével ezelőtt született, máris átvette az irányitást a törzs ellátása felett. Ő irányítja a főzést, a hús szárítását, és tartósítás télire, és a bogyók gyűjtését is. Mannon elmondta nekem, hogy ilyet férfi még soha nem csinált ebben a törzsben. Egyébként én sem találkoztam ilyennel sehol, az utazásaim során. De Mannon ezen nem akad fenn. Eddig csak asszonyok főztek? Jó! Most már egy férfi is főz! Egyébként a törzsben semmi ellenállást nem váltott ki Atos tevékenysége. Ráadásul az eszméletlenül savanyú bogyószörpjével mindenki szívét, illetve hasát meghódította. Atos bátran főz, sokat újít, és változatos ételeket készít. A többi nem tűnik fontosnak sem Mannon, sem a törzs többi tagja számára. És amit a többiek nem biztos, hogy tudnak: Mannon tanítja Atost. Mannon bölcsessége végtelen. Tudja, hogy egyszer el kell hagynia ezt a világot. A tudását azonban nem viszi magával. Hana és Atos az a két ember, akit tanítani kezdett. Már évekkel ezelőtt. Atost megtanította a növények ismeretére. Mit főzhet meg, és mit nem. A gyógyító főzeteit már önállóan készíti Atos. Atos ismeri a növények mellett a húsokat, és a gombákat. Megtanulta, hogyan kell tartósítani az ételeket, hogy napokig, vagy télen hónapokig elálljanak. Ezzel rendkívül nagy örömet okozva Kadának, akinek így a szarvascombot télen sem nélkülöznie.
Atos most is a főzéssel van elfoglalva, és meglepő módon Hanának magyaráz valamit. Biztos Mannonnak készül valami főzet, mert Atos messziről elkerülni a lányokat. Állítása szerint utálja őket, ami nyilván nem így van, de tény, hogy gyakorlatilag képtelen a lányokkal beszélgetni. Nyilván ez később változni fog, de most még.. Atos tovább magyaráz Hanának, Leon engem keres a tekintetével, megbeszéltük, hogy a három nap “alvás” után a már kész nyílhegyeket a vesszőkre illesztjük. Ez közös elfoglaltságunk, közös ritusunk, amiből mindenkit kihagyunk. Különvonulumk, és ezt az időt kettesben töltjük. Leon jó testvérem. Vidám és erős, és tudom, hogy bármikor számithatok rá. Erre rövidesen szükségem is lehet, mert néhány napja egy délről érkező utazó Vértörőket látott a folyó innenső oldalán. Ok nélkül nem kelnek át a folyón, főleg nem a hideg beállta előtt. Bartal fel van készülve. A törzs erős, sok harcosunk van, de a Vértörők kiszámíthatatlanok és rosszindulatúak. Nem a jószándék hozta őket ide, az biztos. Valamiért jönnek. Talán ételért. Ki tudja? Vagy csak szórakozásból. Hát csak jöjjenek! Én várom őket! Nem fogják elfelejteni azt a napot, amikor találkozunk!
Mocskos népség. Ők ölték meg az apámat.
Horák Árpád 