(100.) Kilenc holdtölte 6. rész

– Bartal! – Amaranta? – Bartal nem néz fel, úgy válaszol. A dárdája hegyét nézi. Nem tetszik neki rajta az vékony repedés.Úgy dönt, hogy ki fogja cserélni. – Zoé már megint a fennsíkra ment Absával! – Na és? – A Vértörők? – Napok óta visszatértek a folyó túloldalára, tudod jól. Miért aggodalmaskodsz? – Aggódom Zoé miatt! – Azt tudom! De miért is? – És ha visszajönnek? – Tudod, hogy nem jönnek vissza! – Zoéra vigyázz kell! – Mindenkire vigyázunk! Különben is, Absa vele van. Absa megvédi Őt. Meg vagy zavarodva? Nem csak ők vannak kint, Hana is kiment Mannonnal. A hó nem esik, hideg sincs, a Vértörők messze. Nem értelek. – Csak figyelj rá! – Tudod jól, hogy minden gyerekünkre vigyázok! – Asztert ne küldjük utána? – Dehogy küldjük! Na jó! Mi van? – Semmi. – Semmi? Nem szoktál így aggódni! – Mindegy. Megyek beszélek Atosszal. Kimentek vadászni? – Csak holnap. De csak megnézzük, hogy merre vonulnak. Nem vadászunk. Nincs szükségünk húsra. Van elég tartalékunk hetekre. Talán még tovább. – Mannon szerint kemény tél lesz! – Csak károg a vén boszorkány! – Soha nincs kemény tél. Amióta én élek, soha nem volt olyan tél, amilyenekről Mannon mesél. Szerintem csak kitalálja. Hogy a gyerekeket ijesztgesse vele. – Sokszor volt már igaza. – Igen, sokszor. De nem mindig. És még ha úgy lesz, ahogy mondja, akkor is kitartunk tavaszig. Bőven van élelmünk. – Aszter és Hanga velünk töltik a telet? – Igen. Itt maradnak. Úgy tűnik, Hanga végleg marad. – Örülök! – Én is örülök! – Mindegyik gyerekünk rendben van. Csak Hana nem találja a helyét. Vagy gondolod, hogy Ő lesz Mannon utódja? A vén boszorkány állandóan tanítja. Nem tudom, hogy örülnék-e ennek. – Miért? Ez Hana sorsa! – Ne mond ezt! Ez egy nehéz élet. Mannont mindenki tiszteli, mégis úgy tűnik, mintha senki nem állna igazán közel hozzá. Mindenki szereti, és Ő is mindenkit szeret. Mégis. Mintha egyedül lenne. – Mert egyedül is van! A tudása a törzs tagjai fölé emeli. Mégsem érzem, hogy magányos lenne. – Hana boldog lesz így? – Én úgy látom, igen. Boldog lesz. Csak az a furcsa, hogy Aijal ennyire különböznek egymástól. Egyformák, és mégis teljesen mások. Ezt nem értem. Ez hogy lehet? Egyébként Kada és Ai már egy pár lettek? – Még nem. De azok lesznek! – Honnan tudod? – Tudom! – Kada szerencsés férfi. Ai gyönyörű lány. A Te szépségedet örökölte. És úgy érzem összeillenek. Te mit gondolsz? – Nem is tudom. Összeillenek persze. De Kada nem túl okos. És furcsa, hogy Zoé húgát választotta. Mintha a bátyját utánozná. – Utánozza is! De nem Ő választotta Ait. Ai választotta Őt. Mint ahogy, Te is engem! A Te lányod! Erős és határozott. Atos egyébként mit akart itt az előbb? – Vaddisznómájat készít nekünk! – Ne már! Azt senki nem szereti! – Dehogynem! Zoével imádjuk. És ti amúgy is mást kaptok! – Persze! A kedvedbe akar járni! – Miért akarna? – Talán Hana tetszik neki! – Atosnak? Kizárt! Gyerek még! Amúgy is furán viselkedik a lányokkal! – De Hanával nem! – Csak mert Mannonnak kotyvasztanak. Ilyenkor együtt dolgoznak. Ennyi. Hana gyönyörű lány. Talál majd valamelyik szomszédos törzsben magának párt. Hacsak meg nem rémülnek attól, hogy boszorkány! – Mannonnak is volt párja! – Szerencsére! Különben, most nem élnék! – Bartal szélesen mosolyog. Furcsán mutat a mosoly a vad arcán. Ez az arc háborúba való. Volt szerencsém jó néhány összecsapásban harcolni Bartal mellett. Na, akkor nem mosolyog! A már már kegyetlenség határát súroló vadsag az, ami a Vértörőket távol tartja a törzstől. Bartal nagy harcos, de csak közepes hadvezér. Túl kevesen vagyunk a törzsben. Már többször elmondtam neki ezt, de nem hallgat rám. Sok sok holdtölte óta vezeti a törzset. Nem akar változtatni. És nem is tud. Ahhoz, hogy változás legyen, a folyó mellé kellene költöznünk, kunyhókat kellene építeni, és gabonát vetni. Ahogy a déli törzsek teszik. De Bartal gyűlöli a földtúrást, ahogy Ő mondja. Majd a saját törzsem! Zoével felépitjuk a kunyhókat, a földet fogjuk túrni, és akkora törzsünk lesz, hogy a Vértörők messze elkerülnek bennünket. A Farkasok völgye, a folyó túloldalán tökéletes hely erre. Vannak barlangok, forrás, a folyópart pedig kiválóan alkalmas a kunyhók felépitésere. Az ott tanyázó farkasok miatt mindenki fél ott letelepedni. De én nem! Apám mindent megtanitott nekem a farkasokról. Ha ismered őket, békében élhetsz velük. És én ismerem őket. Zoé nem nagyon akarja elhagyni az apja törzsét. De ha én megyek, követni fog. Már én vagyok a családja. Tavasszal megmutatom Zoénak azt a helyet. Én már sokszor jártam ott. A farkasok völgyében van egy barlang, aminek a közepén egy hatalmas ovális szikla van. A barlang végében forrás ered. Akár húsz ember is elfér benne. Ez az ovális szikla, olyan, mint egy asztal. Bár Mannon szerint nem az. Mannon szerint, ez egy olyan kő, ami meghivja a szellemeket. Őseink szellemét. Mannon sok holdtöltével ezelőtt járt már ott. Azt mondta, boszorkányok éltek itt, akik aztán északra költöztek. Szerinte a barlang azóta üresen áll. A Vértörők tábora nincs túl messze. Talán egynapi járóföld. De azok nem merészkednek oda. Félnek a szellemektől és a farkasoktól. Mannon szerint ostoba népség. De pont ezért veszélyesek. Elmondtam Mannonnak a tervemet. A saját törzsről, és arról, hogy hol akarom a kunyhókat felépiteni. Jó terv! Mondta Mannon. Nagyon jó terv! De csak akkor megvalósítható, ha a Vértörőket egyszer s mindenkorra elűzöm a környékről. Ez nem lesz könnyű. A Vértörők törzse fele akkora, mint Bartale, de a harcosok vadak, kegyetlenek és gyakorlottak. Sokkal többet harcolnak, mint bármelyik szomszédos törzs. Mannon szerint össze kell fognom a déli törzsekkel. Talán igaza van. Ha Zoé megszüli a gyereküket, és Bartal nem kezd el kunyhókat építeni, akkor kiválok a törzsből, és a farkasok völgyébe költözök Zoéval. Az öcséimet is magammal viszem. Aztán a törzsem létszámát a déli törzsek szintjére emelem. Az a duplája Bartal törzséének. A déli törzsek szerint a biztonságuk záloga, hogy sokan vannak. A Vértörők nem mernek rájuk támadni. Sok embert ismerek a déli törzsekben, aki csatlakozna hozzám. Ez a terv. Mannon szerint jó terv. Csak az első időkben nagyon sebezhető leszek, akkor kell nagyon óvatosnak lennem. Ez a vén boszorkány! Vág az esze. Mostanában kicsit fura. Sokszor keresi a társaságomat. Mintha mondani akarna valamit. És folyton tanít. Lehet, hogy tud valamit, amit én nem. Vagy előre lát valamit? Az öregek szerint, akik a felső barlangban laknak, Mannon tudja, hogy mi fog történni holnap, és az után. De hát ilyen nincs! Ez csak annyira lehet igaz, mint az, hogy ezer holdtöltével ezelőtt született!