Mozdulatlanul állok néhány fával Aszter mellett, közvetlenül az erdősáv szélénél. A finom porhóban tökéletesen látszanak a nyomok. A szarvasok dél felé vonulnak. Nagy, egymáshoz túl közeli csoportokban. Nyilvánvalóan menekülnek. De mi elől? Aszterrel tanácstalanul nézünk egymásra. Mi a fene lehet ez? Még sohasem láttunk ilyet. Úgy gondoljuk, hogy ez rossz előjel. A szarvasok csordákban élnek. Ezek a csordák távol tartják magukat egymástól. Tiszteletben tartják a területi határokat. Most azonban nem ezt teszik. Minden szabályt felrúgva, pánikszerűen menekülnek. Csak éppen semmi sem üldözi őket. Semmi és senki. Sok dologgal találkoztam már, amit nem értettem. Van ilyen, ezt el tudom fogadni. De ez most túl nagy volumenű ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam. Holnap indulnunk kell Aszterrel a déli törzsekhez, hogy elmondjuk nekik a hírt. Zoé nem fog örülni. Jönni akar majd. Nem tudom. Talán. A hold a felére fogyott már, de Zoé teste nem változott meg. Most is tartotta velünk a lépést. Hangával kissé hátrább húzódtak. Beszélgetnek. Nem lesz gond. Jöhet velünk. Bírni fogja az utat. Nyolc nap, talán annyi sem. Régóta vágyik délre. És most nekem mennem kell. Bár tudnám, hogy mit fogok mondani Agatonnak. Hogy a szarvasok furcsán viselkednek? Hmm… Aszter felém int. Aztán az erdősáv előtti területre. Nem kell magyarázat, hogy mire figyeljek. Újabb szarvasok jönnek. Ezúttal még nagyobb számban. Rossz érzés fog el. Azonnal indulni akarok. Egy rakéta sebességével lövök ki a fa mögül, ahol eddig takarásban voltam. A szarvasok észrevesznek, de szinte nem is reagálnak. Nálam ijesztőbb dolog elől menekülnek. Azt is érzékelem, hogy Aszter azonnal reagál, és gyors tempóban fut velem a lányok felé. Zoé és Hanga semmit nem kérdez, felkapják az ijaikat, és most már négyen futunk a barlang felé. Gyorsan kell eljuttatni az információt a déli törzsekhez, ez biztos. Agaton törzse kétnapi járóföldre van, de futva egy nap alatt is megtesszük az utat. Én, Agaton helyében, vadászni kezdenék. Agaton törzse négyszer akkora, mint Bartaleé. Az egyik fő élelmiszerforrásuk éppen most készül elhagyni a környéket. A szarvasok vándorlása, és Mannon jóslata a kemény télről együtt komoly éhínséget okozhat egy ilyen nagy törzsnél. Kérdés persze, hogy mennyire veszik komolyan Mannon jóslatát. A kemény tél Mannon jóslata szerint rövidesen beköszönt. Szerinte rettenetes hideg, és ember nagyságú hó lesz, ami akár egy holdtöltéig is eltarthat. Bartal a barlangban átvészeli ezt. Van elég élelem. De Agaton, ha komolyan veszi a jóslatot, nagy bajban van. Nincs ekkora készlete. Az Ő törzse hatalmas. És ennyi embert etetni egy holdtöltén keresztül? Ha nem tudnak vadászni, akkor éhínség lesz. Se a nagy hideg, se a nagy hó külön-külön nem probléma. De együtt megakadályozza a vadászatot. És most, hogy a szarvasok sok-sok napi járóföldre délre vonulnak… Ha Mannon jóslata beteljesül, akkor lehetetlen lesz vadászni. Ráadásul a folyó még nincs befagyva, és így a délre vonuló szarvasok egyrészt nyugatról, másrészt északról pont elkerülik Agaton törzsének területeit.
Bartal a barlang előtt állva vár bennünket. Tudja jól, hogy ha futva érkezünk, az semmi jót nem jelent. Rezzenéstelen arccal hallgatja a beszámolót. Pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Az Ő törzsének nincs tennivalója, de Agaton bajba kerülhet. Rövid tanácskozás után úgy döntünk, hogy azonnal indulunk. Ez kissé meglep, hiszen ez azt jelenti, hogy Bartal biztosra veszi, hogy kemény tél lesz. Ez furcsa, hiszen saját elmondása szerint még Ő sem látott ilyen telet, mégis biztosra veszi, hogy Mannon nem téved.
Az azonnali indulást csak egy rövid pakolás előzi meg. Amaranta háromszor kérdezi meg Zoét, hogy biztos akarja-e ezt az utat. Zoé türelmesen válaszolgat az anyjának. Indulás után Aszter diktálja a tempót. Aszter magas és izmos. Nem futásra termett. Ő fogja legkevésbé bírni az egy napos futást. Hangával és Aszterrel mindhárman kiválóan ismerjük az utat. Zoé először jár erre. Számára ez egy érdekes kirándulás lesz. Hanga számára pedig hazatérés. Hanga Agaton lánya, de már negyven holdtölte óta Asztert követi. Azóta persze már számtalanszor járt régi törzsénél. Hanga Agaton legidősebb gyermeke, büszkesége és szeme fénye. Szerencsés véletlen, hogy éppen Aszterrel, Bartal legidősebb fiával alkotnak egy párt. Mannon szerint ez nem véletlen. Zoé szerint sem. Hát jó. Legyen. Az egész nagyon régen kezdődött. Szokatlan, hogy két különböző törzsbeli gyerek ilyen korán megismerje egymást, de Bartal és Agaton is minden cserenapra magával vitte a saját gyerekét, már egészen kis korától kezdve. Amíg a felnőttek cseréltek, a két gyerek jól elvolt egymással. Ebből aztán később, jóval később nagy szerelem lett. Agaton nehezen vált meg kedvenc gyerekétől. Nehezen adta be a derekát. Ma már elfogadja, hogy ez a helyzet, és mindig túláradó örömmel fogadja Hangát, az Ő viragszálát, ha időnként visszatér hozzá.
Gyors tempóban haladunk, az ujjnyi vastag hó nem akadályoz bennünket. Fél szememet Zoén tartom, de semmi jelét nem mutatja, hogy a szíve alatt hordott szerelmünk gyümölcse egy kicsit is lassítaná. Időnként széles mosollyal jutalmazza figyelmemet. Zoé kiváló futó. Egy fejjel alacsonyabb nálam, és a súlya talán fele az enyémnek. Rendkívül hosszú és izmos lábaival hosszúkat lépve, könnyedén fut. Az íj meg sem rezdül a hátán. Mintha oda lenne nőve. Semmiféle gondot nem okoz neki, hogy tartsa a tempót Aszterrel. Hanga mögött fut, előttem, időnként mellettem. Az Aszter által diktált irambol ítélve, Aszternek fontos ez a küldetés. Szerelme apjának visz hírt, egy olyan törzsfőnöknek, aki mindkettőnk példaképe. Aszter nézetei közel sem olyan radikálisak, mint az enyémek, de Ő is a kunyhó építés, a gabona vetés és a nagyobb törzs híve. Mégsem száll vitába az apjával. Elfogadja, hogy itt még nem jött el a változás ideje. Tisztában van vele, hogy én saját törzset akarok, de szerinte ez túl nagy vállalkozás. Nyugodt, megfontolt férfi, pont, mint Bartal. Hangához nagyon szoros kötelék fűzi, ami azért furcsa, mert egyik húgával sem törődik igazán. Aszter gyerekkorom óta a legjobb barátom, és így pontosan tudom, hogy a három húgaval mit sem foglalkozott. Azt is közömbösen fogadta, hogy Zoéval egymásba szerettünk. De a másik két húgával sem törődött soha. Vagy velem, vagy az apjával töltötte minden idejét. Volt kitől örökölnie ezt. Bartal pont ilyen. Csak Aszterrel foglalkozik, mintha a lányai a világon sem lennének.
Aszter kézfeltartással jelzi, hogy álljunk meg. Szótlanul csatlakozunk hozzá egy cserjés vízfolyás szélénél. Az élénk táruló látvány önmagáért beszél. Több száz szarvas vonul dél felé zárt sorokban. Valami nagyon nem jó jön.
Horák Árpád 