Ete fogad bennünket a faluban, egy kunyhóhoz vezet, és gondoskodik ételről. A kérdésemre, hogy visszatér-e velünk a törzséhez, visszakérdez, hogy jöjjön-e. Határozott válaszomra, hogy igen, boldog mosollyal válaszol. Visszatér velünk. Ete a törzsünk tagja, és már több hónapja Agatonnál tanyázik, ami előtt mindenki értetlenül áll. Ete még sohasem hagyta el Bartal törzsét, annak ellenére, hogy idősebb nálam. Most mégis, már hónapokkal ezelőtt Agatonhoz jött, és nem volt hajlandó visszatérni. Részt vett a gabona betakarításában, hasznos tagja volt a közösségnek, de senki nem tudta megfejteni, hogy miért jött. Egyesek szerint a szerelem hozta ide, de egy lányhoz sem került közel a hosszú hónapok alatt. Most mindenesetre visszajön velünk. Némi élelem elfogyasztása után pihenni térünk, és közben látjuk, hogy a törzs vadászai, több kisebb csoportban, nyugat felé elhagyják a falut. Nem sokkal utánuk asszonyok követik őket több csoportban. Ezek szerint már helyben feldolgozzák a zsákmányt, és csak az értékesebb részeket szállítják vissza a faluba. Agaton gyors reakciójából úgy tűnik, hogy aggasztja a lehetséges élelmiszerhiány. Agaton törzse négyszer akkora, mint Bartalé, és így az ellátás gondja is többszörös. Csak hárman pihenünk le, Hanga a régen látott testvéreivel távozik, és a hozzá rövid pihenő után csatlakozó Zoéval együtt csak közvetlenül az indulás előtt látjuk újra. Aszter sem marad sokáig, elindul, hogy megkeresse kedvesét. Én Etével maradok, aki ragaszkodik hozzá, hogy mutasson valami (szerinte) nagyon fontosat. Ete, amióta az eszemet tudom, azóta az én irányitásom alatt áll. Mindig azt csinálja, amit mondok neki. Se többet, se kevesebbet. Feltétel nélkül követ engem. Saját döntést nem hoz. Soha. Ha én nem utasítom valamire, akkor nem csinál semmit. Mintha döntésképtelen lenne. Ete igaz barát. Nyílt szívű, bátor és erős. Az esze jól forog. A saját életéről mégsem dönt. Most mégis izgatottnak tűnik, ahogy egy gabonaraktárhoz vezet. Lelkesen magyarázza, hogy a gabonát szárazon kell tartani. Ha összetörik, hogy aztán legényt süssenek belőle, akkor is szárazon kell tartani. Az aratástól a lepény készítéséig minden részletről beszámol. Teljesen fel van dobva. Mintha egy győztes csata után lenne. Ete ismer engem. Pontosan tudja, hogy mindazt, amit elmondott, én is tudom. Sőt. Jobban tudom, mint Ő. A fel nem tett kérdésemre, hogy ha ezt én is tudom, akkor miért mondja el nekem. A következő mondatában már válaszol is. Mannon küldte ide. MANNON KÜLDTE IDE. A szavai a fejemben visszhangoznak. Ha Ete, aki csak nekem engedelmeskedik, Mannon utasítására hónapokra ideköltözik, hogy mindezt megtanulja, annak csak egy oka lehet. Mannon azt mondta neki, hogy ezt miattam kell megtanulnia. És ez nagyon rossz hír! Azonnal beszélnem kell Zoéval.
– Biztos vagy benne? – Zoé tekintete sötét, ahogy a kérdést nekem szegezi. – Biztos! – Ezt nem teszi meg! Tudja, hogy szeretlek! – Bartal számára a törzs az első. És azt gondolja, nem fogsz követni, hiszen ha velem jössz, soha nem térhetsz vissza. Az azt jelentené, hogy soha többé nem látod, se húgaidat, se a szüleidet. Bartal úgy érzi, hogy őket fogod választani, és azzal, hogy engem elűz, a törzsét egyben tartja, és a létszám nem csökken a kritikus 75 alá. Nem mer várni. Ha az öcséimen kívül még mások is követnek, hogy létrehozzak egy új törzset, akkor túl kevesen maradnak, és sebezhetővé válnak. – Én veled megyek! – Zoé szeme vadul csillog. – Ez mostantól a második holdtölte. Pont tél közepe lesz. Én a Farkasok völgyében lévő barlangba megyek. Hogy vigyázok ott rád? Hogy etetlek? A babánkat várod Zoé! Ez mindent megváltoztat! Sokkal több törődést igényelsz! – Jöhetnénk Agatonhoz! – Bartal is erre számít! De én saját törzset akarok! Nem jövök ide. – De még nem állsz készen! És én babát várok! És tél közepe lesz! – Soha nem fogok készen állni! Ha el kell jönnöm a törzstől, a Farkasok völgyébe megyek. – És én? – Bartal nem fog elengedni! És ha megszöksz, akkor soha nem térhetsz vissza! – Apa ezt nem fogja megtenni! – Meg fogja! Mannon erre készül. És nála jobban senki nem ismeri Őt. – Érthetetlen, hogy Mannon melléd áll Bartallal szemben. – Nem ért egyet vele. Nyilván megpróbálta eltériteni a szándékától, de ez nem sikerült. És hiába Ő Bartal anyjának, az anyjának az anyja. Hiába vér a vérből! Most mellém állt. Ő is falu épitésben látja a törzs jövőjét. És mint a törzs varázslójának, neki a törzs érdekeit kell szemelőtt tartania. Nehéz döntés lehetett! -Nem vagy dühös? – Bartalra? Nem. Én is ezt tenném a helyébe. A törzs az első. Ő mindenkiért felel. – Ete biztosan velünk tart! – Igen. És Enid és Ellák is. De így is csak nyolcan leszünk. Egy napi járásra a Vértörőktől. És bár mindannyian harcosok vagyunk, és egy jól védhető barlangban fogunk élni, kritikus helyzetben leszünk hónapokig. Agaton törzsből sokan fognak csatlakozni, de csak tél elmúltával. Addig állandóan támadásoknak leszünk kivéve. Ráadásul, ha valóban kemény tél lesz, akkor a bizonytalanok könnyen lehet, hogy nem csatlakoznak. És minél kevesebben vagyunk, annál sebezhetőbbek vagyunk.
Érzem Zoé félelmét, ahogy átölel. Nem magát félti. Ő már anya. Biztonságban akarja tudni a még meg sem született gyermekét.
A következő néhány nap békésen telik. Zoé élvezi az első törzsön kívül töltött napjait. Hangával tölti minden idejét, és amikor eljön az indulás ideje, a visszaúton folyamatosan az élményeiről mesél. Ete diktálja a tempót, és mivel Agaton ajándékaival bőven fel vagyunk pakolva, és mert amúgy sem sürget semmi, kényelmesen haladunk. Így aztán Zoé, aki végig mellettem marad a visszaúton, elmesélheti az összes élményét. Ezt meg is teszi. A kunyhók nagyon tetszenek neki. Azt mondja, hogy Ő olyat szeretne, amiből látni az eget. A csillagokat. Ő azt akarja nézni! Addig addig erősködik, amíg megigerteti velem, hogy olyan kunyhót építek neki, ahonnan láthatja az eget, ha mellém fekszik, és vállamra hajtja a fejét. Megigérem neki, bár fogalmam sincs, hogy lehet-e ilyen kunyhót építeni. Talán nem is lehet. A visszaút jó hangulatban telik. Zoé lelkes a sok új élmenytől, Hanga boldog, hogy láthatta a családját, Ete pedig már alig várja, hogy végre újra a jól ismert barlangjában élhessen. Aszter viszont nem beszél. Jól ismerem Őt. Nyilván Ő is összerakta a képet. Ete, Mannon, Bartal és én. Tudja mi jön. Ha valakit a törzsfőnök kizár a törzsből, annak mennie kell. És ezért rövidesen elvesziti a legjobb barátját. Azt az embert, aki ugyanazt akarja, amit Ő. Hogy a törzs kövesse az idők szavát, és végre megújuljon.
Horák Árpád 