Nagy mennyiségű élelem, bőrök és száraz fa. Ez fogad a barlangban. Zoé áhítattal néz körbe. Először látja a barlangot. Én már el is felejtettem, hogy milyen szép. A barlang közepén egy hatalmas ovális szikla van, mögötte több méter magasban ered egy forrás, és felette a barlang igazi különlegessége: az öt bejáratból négy, ahonnan most is a barlangba süt a nap. A barlang főbejárata szokványos. De ez a barlang rendelkezik még négy, a hegy tetején lévő fennsíkra nyíló bejárattal. Vagy kijárattal, ahogy tetszik. Gyönyörű ez barlang, igaza van Zoénak. Egy gyerek ártatlanságával csodálkozik rá. Ül az ovális sziklán, és nem tud betelni a látvánnyal. – Itt fogunk élni? – Igen. Tél végéig. Tavasszal elkezdjük a falut építeni. Lent a folyó partján. – Igen. És olyan kunyhónk lesz, amiből látni a csillagokat. – Mosolyogva nézem Zoét. Ő feláll, hozzám lép, és átölel. Milyen jó, hogy itt van Zoé! Majdnem elfelejtettem, hogy mik az igazán fontos dolgok.
Három napot töltünk itt, aztán elindulunk vissza Bartal törzséhez. Zoénak közben az egész környéket megmutatom. Zoé bizakodó. Már most is elég élelem van hetekre. És még hozhatunk is. És persze vadászhatunk. Én se aggódnék, ha nem láttam volna Mannon gondterhelt arcát. De eddig semmi. Semmi, ami aggodalomra adhatna okot. A tél a szokványos arcát mutatja.
A gázló előtt egy jóbarát vár ránk. Ellák egy hatalmas zsákon ül, és abba az irányba néz, ahonnan Zoéval érkezünk. Bennünket vár. Széles mosollyal áll fel, és üdvözöl bennünket. Ellák néhány hete északra ment. Ő az egyike a törzs vándorainak. Gyakran, minden bejelentés nélkül tűnik el, hogy aztán egyszer csak hírekkel és árukkal megpakolva térjen vissza. Szívélyesen köszönt, nagy tisztelettel, mintha máris törzsfőnök lennék. Zoéhez pedig olyan szelíden ér, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy tudja, Zoé állapotos. Átkelünk a folyón, ezúttal Ellák visz át bennünket, és utána gond nélkül, vizesen folytatja velünk az utat. Ellák rutinos utazó. Nem sokan képesek arra, ilyen hidegben vizesen folytassák az útjukat, ahelyett, hogy tüzet raknának, és megszaritkoznának. Ellák többször is merőn nézi Zoét, és csak semleges témákról beszél. Régi történetekkel szórakoztat bennünket. Jól ismerem Őt. Ha egy ilyen válságos helyzetben nem beszél nyíltan Zoé előtt, az csak rosszat jelenthet. Vajon milyen híreket hozott északról? És vajon miért méregeti Zoét? Az nyilvánvaló, hogy tudja. Már az első nap tudta. Az asszonyokkal együtt megérezte, hogy elindult egy élet. Ellák különleges férfi. Nemcsak azért, mert vándorol. Mannonhoz és Hanához is rendkívül szoros viszony fűzi. És bár Ő a törzs legnagyobb harcosa, aki rettenthetetlen bátorságával, és bőséges harci tapasztalatával messze kiemelkedik a többi harcos közül, nem mindig lehet számítani rá. Ellák iranyithatatlan. Bartal meg sem próbál parancsolni neki. Ha Ellák akar, akkor harcol, ha nem akar, akkor nem harcol. Nincs erő, ami rábírhatná. Csak a saját döntése. Azt beszélik, hogy amikor az apját megölték a Vértörők, Ellák az egészet végignézte. A fűben hasalt. Még akkor is ott volt, amikor Bartal rátalált. Ellák sokáig nem beszélt ezután. Sok sok holdtölte telt el, amikor egyszer csak fogta magát, és elindult. Aztán újra és újra elindult, akárhányszor is tért vissza. És közben, bár senki nem tudja hol járt, rettenthetetlen harcos lett belőle. A Vértörők rettegik a nevét. Azt mondta egyszer nekem, hogy ha megbosszulta apját, na majd akkor nem kel útra többet. Még nem jött el ez a nap.
A szokásosnál lassabban érjük el a barlangokat, mintha tudnánk, hogy mi vár ránk. Zoét Hana, engem Leon fogad. Csupa rossz hir. A törzs egy része lázadást akar. Vegyem át a törzsfőnöki tisztet Bartaltól, mondják. Ostoba népség! Bartal a barátom, mentorom, és apám halála után apám volt, akit szeretek és tisztelek. Azt gondolják ezek az ostobák, hogy holmi nézetkülönbség miatt összecsapok a szerelmem apjával, születendő gyermekem nagyapjával? Bartallal különbözőképpen képzeljük el a törzs jövőjét, de ez nem ok arra, hogy bármi olyat tegyek, ami tekintélyét akárcsak a legkisebb mértékben is csorbitja. Soha nem tennék ilyet. Ezzel sutba dobnék mindent, amiben hiszek, csupán a hatalomért. A hatalom számomra eszköz, nem csupán cél. Eszköz, hogy falut épitsek, és biztonságos környezetet biztosítsák Zoének, a babánknak, és mindenkinek aki törzsemhez fog tartozni. Mindenkinek. Bőség és biztonság. Ez a cél.
Ellákkal egy sarokba vonulunk, és végigbeszélgetjük az estét. Mindenki nyugovóra tért már, mire befejezzük. Én megkeresem Zoét, Ellák pedig pakolni kezd. Még napfelkelte előtt útnak indul. Fontos feladattal bíztam meg. És Ellák úgy dönt, hogy azonnal indul. Tart a kemény télről. Elmondása szerint az északi törzsek, ahol most járt, három hónapos, hóviharokkal tarkított extra alacsony hőmérsékletet várnak. Minden varázsló egyöntetűen ugyanazt állítja. Kegyetlen tél jön. Ellák, aki őseink szellemével ugyanolyan jóban van, mint Mannon, és nagy utazóként jól ismeri a természetet, attól tart, hogy a növényevő állatok el fognak pusztulni. Három hónapot nem bírnak ki a hidegben, minimális élelemmel. Ez katasztrófa lesz a farkasoknak, és a törzseknek is. És a szarvasok hiába vonulnak délre. A fagy nem áll meg a folyónál. Elláknak van még egy különlegessége. Egy baglyot nevel. A baglya már a beszélgetés elején a vállára telepszik. Ez a bagoly, aki az életét Elláknak köszönheti, és csak ritkán hagyja el a barlangot. A törött szárnyát még fióka korában gyógyította meg Ellák, és a bagoly, azóta is gazdájának, vagy talán anyjának tekinti. Ellák útjai alatt a bagoly a barlang sarkában gubbaszt, és csak akkor élénkül fel, amikor a gazdája hazatér. Akkor, láthatóan boldogan, Ellák vállára telepszik, és nem igazán akaródzik neki onnan leszállni semmilyen okból sem. Mást nem tűr meg maga körül, csak Ellákhoz ragaszkodik. Néhány gyerek próbálkozott nála, de az erős csőrével jobb belátásra bírta őket. Amikor Ellák pakolni kezd, a bagoly a sarokba repül, és panaszos pislogassal veszi tudomásul, hogy gazdája még meg sem érkezett, és máris újra elhagyja őt.
Zoét az öregek barlangjában találom. Felébred, amikor mellé bújok. – Ki fogod hívni az apámat, hogy a átvedd a törzs vezetését? – Csak egy pillanatra hökkenek meg a kérdésen. Zoénak meg kellett ezt kérdeznie tőlem, tudom jól. Tudja a választ, de az én számból akarja hallani. – Nem. Sosem tennék ilyet.- Zoét megnyugtatja, hogy azt a választ kapja, amit várt. Ahogy hozzám bújik, érzem, hogy a teste kezd változni. Közel egy holdtölte telt el, és Zoén már látszódnak a jelek. A változás csekély, és ruhában észrevehetetlen. De ki tudja, hogy ez meddig marad így. Előbb utóbb a törzs is szembesül vele, hogy Zoé gyermeket vár. És Bartal is.- Szeretlek! – Én is szeretlek! – Ahogy átölelem Zoét, egyből elalszom. Hosszú volt ez a nap.
Horák Árpád 