Napkeltéig beszélgetünk. Olyan gyönyörű a reggel, hogy Zoéval elfelejtjük, hogy haza akartunk indulni. Úgy döntünk, hogy én Kadával a folyóhoz megyek halat fogni, Zoé pedig a húgával a tisztáson marad. Indulás után Kada arra kér, hogy meséljem el az utolsó csatát, amiben részt vettem. Ezerszer hallotta már, és még ezerszer akarja majd hallani. Kada erős, mint egy bivaly, és jól bánik a fegyverrel, de harcban még nem vett részt. Ha Ellák visszatér valamelyik útjáról, Kada az első, aki mellé telepszik, hogy a történeteit hallgassa. Ha Kada nem lenne lassú eszű, biztosan nagy utazó lenne belőle. A történet, amit ezredszer mesélek neki, nem igazi csata. Nem volt nagy összecsapás. Nyolc, kilenc holdtöltével ezelőtt, amikor Agaton népe az aratáshoz készült, tizenkét Vértörő átkelt a folyón. Azért jöttek, hogy elpusztítsák a termést. Fel akartak gyújtani a gabonamezőket. Agaton, hogy a termését megvédje, őröket helyezett el mindenfelé. A Vértörők a falutól keletre lévő gázlón keltek át. A falutól északra nincs gázló, ezért Agatonék a keletit használják leggyakrabban, hiszen a nyugati, amit Bartal törzse is használ, egynapi járóföldre van tőlük. Szóval ezen a gázlón átkeltek a Vértörők, és éjszaka, orvul megöltek két őrt. Azokat, akik a legtávolabbi földeket őrizték. Az őröket váltók, amikor megölt társaikat megtalálták, azonnal értesítették Agatont, aki rettenetes haragra gerjedt. Sok holdtölte óta béke volt a két törzs között, és ez az értelmetlen, cél nélküli orvtámadás feldühitette Agatont. A Vértörőknek van egy szokásuk. Egy elég ostoba szokás. Miután végeztek egy ellenségükkel, másnap, egy éjszaka eltelte után visszatérnek az áldozatukhoz. Senki nem tudja, hogy miért teszik ezt. Ellák, aki összes környező törzs minden szokását jól ismeri, még Ő sem tud magyarázatot adni erre, a teljesen értelmetlennek tűnő tettükre, amiről egyébként a nevüket kapták. Amikor ugyanis visszatérnek, az egész területet többször körbejárják, és közben a megölt ellenségük, feketére alvadt, kifolyt vérére taposnak, és összetörik, mintha vékony jégre lépnének. Agaton ezt a szokásukat jól ismeri, és úgy döntött, hogy csapdába csalja őket. Ha Agaton harcosai elzárják az utat a keleti gázló felé, akkor a Vértörőknek nincs más lehetőségük, mint a másik nyugatra lévő gázlón átkelni. A terv egyszerű volt. Agaton a keleti gázló lezárásával egyidejűleg gyors futárt menesztett Bartalhoz, azzal, hogy Ő a nyugati gázlót zárja le. Bartal húsz harcosával villámgyorsan reagált, és elzárta a Vértörők útját. Ebben a csapatban voltam én is. A Vértörők, ahogy észlelték, hogy csapdába kerültek, felénk indultak el. Agaton negyven harcosával közeledett keletről, mi Bartallal elzártuk az útjukat nyugat felé. A gyűrű, ami körülvette a Vértörőket, szoros volt, és mivel a nyílt összeütközés értelmetlen lett volna számukra, hiszen túlerőben voltunk, szétszóródtak. A Vértörők erőszakos, ellenszenves népség, de harchoz értenek. Ezt minden ellenségük elismeri. Szóval, mivel nem kockáztatták meg a nyílt összecsapást a túlerővel szemben, okosan szétszóródtak, és a tizenkettőből kilencen sikeresen átjutottak. Az egyik harcosuk átlőtt combbal menekült el, és a törzs tapasztalt harcosai szerint élve visszajutott a törzséhez. Szerintük délről megkerülte a hegyeket, és csak napok múlva kelt át a folyón. Két másik harcosukat viszont bekeritettük, és beszoritottuk egy, a második hegy déli lejtőjén lévő szurdokban. És ott, Bartal parancsára lenyilaztuk őket. Bartal kegyetlen a harcban. Nem ismer irgalmat. Ha a döntés nem egyértelmű egy helyzetben, mindig végez az ellenségeivel. Ilyenkor a szeme messze a távolba réved. Közelről láttam ezt akkor. Nem az áldozataira gondol ilyenkor, hanem azokra, akiket a Vértörők miatt veszített el. A Vértörők félik a nevét. A környező törzsekfőnökök közül Ő az, aki nem ismer irgalmat. Azt mondják nem volt mindig ilyen. Azt mondják, hogy apám halála után esküdött meg, hogy minden Vértörőt elpusztít. Megesküdott, hogy eltörli őket a föld színéről. Hogy írmagjuk se maradjon.
Kada feszült figyelemmel hallgatja, a már sokszor hallott történetet. Ahogy apánkat említem, látom, hogy olyan szorosan markolja a dárdájat, hogy kifut a kezéből a vér. A száját összepréselve hallgat. Bosszúra szomjazik. Rövidesen lesz módja erre, tudom jól. A Farkasok völgyében nem kerülhetjük el az összecsapást velük. Túl közel leszünk hozzájuk. Biztos, hogy ránk támadnak. És akkor, egyszer és mindenkorra, leszámolok velük. Ezt már rég eldöntöttem. Kada egy ideig szótlanul jön mellettem, majd Leonra tereli a szót. Furcsa kérdéseket tesz fel. Hogy miért zenél Leon, és hogy miért van ott minden cserenapon, és tényleg van-e egy lány, aki tetszik neki Agaton törzséből. Elgondolkodom azon, amit a nem túl okos öcsém összerakott. Lehet benne valami. Már mástól is hallottam ezt. Azt hogy Leon szeret egy lányt Agaton törzséből. De senki nem tudja, hogy ki az. És valóban. Leon szíve foglalt, és mégsem beszél róla. Vajon miért? Elhessegetem magamtól a gondolatot, mert a látóhatár felett, messze északon sötét felhők gyülekeznek. Megállunk Kadával, és egy darabig a felhőket nézve, arra jutunk, hogy szokványos felhők, és napok, amíg ideérnek. Szerintem három, Kada szerint négy nap. A felhők világosak, azért nindketten úgy gondoljuk, hogy nem fog hó esni belőlük. Amikor újra elindulunk, Kada a farkasokról kérdez. Azt kérdezi, hogy mennyit láttam. Hat, talán hét lehetett, mondom neki éppen, amikor keletről először három, majd még három farkas tart mellettünk elfutva észak felé. Kada feszülten figyeli őket. Kiválóan ért a farkasokhoz. Felmerül bennem, hogy mi lehet Zoéval és Aijal, és bár mindketten úgy gondoljuk, hogy semmi ok az aggodalomra, mégis nagy tempót diktálja visszafutunk a tisztásra. Alig valamennyire távolodtunk el, így gyorsan visszaérünk. Már messziről látjuk, hogy nem történt semmi. Csak a nagy lánggal lobogó tűz mutatja, hogy a farkasok nemrégiben őket is elkerülték. Az első dolguk volt, hogy felszitsak a tüzet, hogy a farkasokat távol tartsák, de mint megtudjuk, azok nem törődtek velük. Gyorsan rohanva északnak tartottak, és ugyanúgy elkerülték őket, mint bennünket. Kadával a tűz mellé ülünk, és próbáljuk megfejteni, hogy mi folyik itt. Kada, az egyszerű emberek bölcsességével kijelenti, hogy a farkasok megzavarodtak. Ez így is van! Kada jól mondja! A viselkedésük irracionálissá vált. És így veszélyessé a számunkra. Hat farkas nem ellenfél a számunkra. Bármikor elbánunk velük. A gond az, hogy kiszámíthatatlanok lettek.
Zoé hálás tekintetet vet rám, amikor berobbanok a tisztásra Kadával. Egyből egymás tekintetét keressük. Zoé a széles mosolyomból látja, hogy nem gondoltam, hogy veszélyben van, csak a biztonság kedvéért jöttem vissza. Én látom a szemén, hogy bár kicsit feszült, de nincs benne félelem. Átölelem, és szorosan magamhoz húzom, és miután a tűzhöz ülünk Kadával, keresem a testkontaktust vele. Úgy érzem, hogy meg kell érintenem Zoét. Zoé mögém ül, és a hátát nekem támasztja. Úgy látszik, Ő is így érzi.
Horák Árpád 