Szinte az egész törzs a barlang bejárata előtt áll, és a már a teljes eget beborító koromfekete felhőt nézi. Bartal és Aszter nem áll meg az alsó barlangoknál, egyből a felsőbe visznek engem. Zoé követ bennünket, és ahogy Bartalék a földre tesznek, mellém térdel, és gyengéden a törött lábamra helyezi a kezét. Egymás szemét nézzük, mereven, közvetlen közelről. Arcunkon félmosoly játszik. Zoé érintése annyira finom, hogy nem is érzem. Ahogy nézem Őt, és látom a kezét a lábamon, újra tudatosodik bennem, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. Rövidesen Hana érkezik Aijal. Ai folyamatosan beszél, Hana csak letelepszik mellénk, és engem figyel. Én félig ülve, félig fekve helyezkedem el, Zoé hozzám bújik, csak Ai járkál fel s alá, és csicsereg folyamatosan. Aztán Hanga érkezik valami forró folyadékkal, amit Zoénak nyújt át. Ő adja nekem. Az íze borzalmas. Fintorogva rakom magam mellé, mire Zoé szó nélkül felveszi, és mosolyogva újra a kezembe adja.
Az öregek barlangja zsúfolásig tele van. Nem hatan vagyunk, ahogy szoktunk, hanem legalább harmincan. Körbehordozom a tekintetem, majd Zoén megállapodva, kérdőn nézek rá. – Ide költöztek. – válaszol Zoé a ki nem mondott kérdésemre, és közben megvonja a vállát, jelezve, hogy Ő sem tudja miért. Ai izgatottan meséli közben, hogy mindenki Mannont isteniti, hogy így megjósolta előre a nagy telet. Az emberek találgatnak, hogy mekkora hó lesz, mennyire lesz hideg, és hogy mindez meddig fog tartani. Közben az eset szupersztárja, nem messze tőlem, a barlang végében fekszik, nyakig betakarózva. Meg sem moccan. Hana, húgára ügyet sem vetve, leveszi a kötést a lábamról, és újra bekeni valamivel, ami hűsítően hat. Jólesik a hűvös érzés, a lábam jócskán feldagadt, de már legalább nem áll furcsa szögben. Hana, miután bekente, újra bekötözi, és átül, a hatalmas felfordulással mit sem törődő Mannon mellé. Halk mormogás hangzik felőlük, ahogy beszélgetnek. Hana nem sokáig marad, rövidesen visszatér hozzánk, és a kérdésemre, hogy hogy van Mannon, nemes egyszerűséggel azt feleli, hogy Mannon már arra készül, hogy megtér őseink szellemeihez. Erre Ai egy kicsit veszít a lendületéből, és halkabban mesél. Túl fiatal még a halál gondolatához. De ez nem tart sokáig persze, rövidesen újra felveszi a ritmust, és bőszen mesél tovább a hideg, hó, jóslat, tél témakörben. Zoé bágyadtan fekszik mellettem, a barlangban kellemesen meleg van, lobog a tűz, mindenki halkan beszélget, minden nagyon békés, a szakadék, és a lábtörés nagyon távolinak tűnik. Amikor teljesen alábbhagy a vihar miatti aggodalom, Mannon magához inti Hanát. Hana törökülésben Mannon fejéhez ül, és magát ringatva, halkan énekelni kezd. Rövid időn belül több asszony is csatlakozik hozzá, és Mannont körbeülve órákig kántálnak. Az ütemes énektől teljesen elcsendesedik a barlang. Amikor az ének abbamarad, a váratlanul beálló csendben, hallani a szél vad süvítését. Az asszonyok lassan visszaszivárognak, csak Hana marad reggelig Mannon mellett. Közben az öcséim, és Enid, körém telepednek. Azok vannak mellettem, akikkel fél holdtölte múlva saját törzset alapitok. Nyolc ember. Kevésnek tűnik. Ai Kadához beszél. Beszélgetésnek nem lehet nevezni, mert Kada csak hallgat és figyel. Enid közben valami új hajfonásról beszél Zoénak, Leon engem kérdez az útról és viharról. Szerinte gond lesz az átköltözéssel. Nem osztom az aggodalmát. Atos időről időre eltűnik, majd a másnapi menüről kérdez. Nekem akar kedvezni, mondja. Ezt Kada kifejezetten rossznéven veszi. Enid, miután Zoéval tisztázta a legújabb hajfonás trendet, Ellákról kérdez engem. Nem tudok válaszolni arra a kérdésére, hogy mikor tér vissza. Ellák először Agatonhoz, majd északra megy. De hogy mikor tér vissza? Senki nem tudja. Ellák feladata nehéz. Először hírt visz Agatonnak, hogy elhagyom Bartal törzsét, és a Farkasok völgyébe költözök. Agaton ismer és tisztel. Hozzá fog járulni, hogy a törzse néhány tagja csatlakozzon hozzám. Az északi törzsekkel nem lesz ilyen egyszerű. Bár Ellák jól ismeri őket, és sokszor járt már náluk, nem biztatott semmi jóval. Büszke és erős emberek élnek északon, akikkel az az egy dolog közös bennünk, hogy a Vértörők az ellenségeink. De ezek a népek csak árukat cserélnek, embereket nem. Ha valaki elhagyja, önként, a törzsüket, azt árulónak bélyegzik, és ellensegüknek tartják. Nem egy családi tragédiáról hoztak hírt nekünk már onnan a vándorok. Kalandvágyó fiúkról, akiket a törzsi törvények értelmében saját apjuknak kellett kitagadni, szerelembe esett lányokról, akiket a saját anyjuk kergetett el. Szomorú történetek ezek. De minden törzsek megvannak a saját szabályai, a saját hagyományai. Ezek tartják egyben a törzset, és ezek biztosítják az erejét. Ezeket tisztelni kell. Amikor apámmal északon jártam, apám mindig bölcsnek és igazságosnak nevezte a törzsek vezetőit. Személyesen ismerte és szerette mindegyiket. Mindannyian megrendültek halálakor. Apám szerint, aki bölcs ember volt, a jó megoldás valahol az északi és a déli törzsek szokásai között, félúton van. A déliek teljes engedékenysége, és az északiak teljes tiltása között. Ez egy fontos kérdés minden törzsnél, hiszen a biztonság, és a törzs létszáma összefügg. Érthető, hogy az északiak nem akarják elengedni gyermekeiket. Hát! Meglátjuk! Ellák mire jut velük. Talán semmire.
Zoé elálmosodik. Visszavonulunk aludni a szokott helyünkre. Illetve én úgy csúszok oda. Mielőtt a takaró alá bújunk, Zoé belém diktál a borzasztó ízű löttyből meg pár kortyot. Imád anyáskodni. Na! Rövidesen élesben is gxakorolhatja. Kada és Ai közvetlenül mellénk telepszenek, mintha Kada attól félne, hogy elveszek. Ez valami új most, Kada és Ai eddig nem aludtak együtt. Kérdezem Zoét, hogy ez mióta tart, és hogy ez komoly-e. Komoly és régóta válaszolja. Úgy látszik lemaradtam valamiről. Vagy csak szimplán vak voltam erre, mint a férfiak Zoé várandósságára. Ennyi. Nem agyalok az ügyön, örülök nekik, inkább a lábamra koncentrálok, mert nem érzem, hogy fájna. Na ez most jó jel vagy rossz? Zoé finoman fekszik mellém, nagyon óvatosan mozog. Félti a lábam. Hana újra ringatózasba kezd Mannon mellett. Még mindig törökülésben ül, de ezúttal nem énekel. Csendesen ringatózik előre, hátra. Láttam már nemegyszer öregeket a halálra készülni, hát ez nem az. Valamire készül a vén boszorkány! Nem úgy ismerem, márpedig nagyon jól ismerem, hogy csendesen elalszik. Lesz még dobása, ebben biztos vagyok. És Hana tudja, hogy mire készül. Mannon teljes bizalmát élvezi. És most már az enyémet is. Ahogy helyretette a lábam! Hana felnőtt a feladathoz. Épp a legjobbkor. Mert minden ősünk szellemének segítségére szükségünk lesz az első időkben, amikor a Farkasok völgyében lévő barlangba kezdünk új életet!
Horák Árpád 