Kada telepszik mellém, miután Zoé az alsó barlangokba megy, közvetlenül az ébredés után. Zoé nyugtalanul alszik, és reggel is csendes. Valami aggasztja. Kada, teljesen meglepve engem, Airól kezd mesélni nekem. Hogy milyen gyönyörűnek találja, hogy milyen jó vele csatangolni, hogy mennyire szereti hallgatni, amikor mesél és hogy milyen bátor. Ai tényleg bátor. Nagyon is. Már súrolja a vakmerő határát. Egy cserfes gyönyörű lány, aki bármit bevállal. Hát, Kada testvérem! Beválasztottál.
Kada belemelegszik. Több holdtöltével visszaugrik az időben, oda, amikor Ai és Ő közel kerültek egymáshoz. Kada soha nem vett részt Mannon oktatásain. Nem értette, hogy Mannon miről beszél.Helyette inkább az erdőben csavargott. Ai értette Mannont, nagyon is, de csavarogni jobban szeretett, ezért Kadával tartott. Nem, mint nap felmásztak a bolondok barlangjába, ahogy Mannon nevezi. Ez a kicsi barlang, messze a három barlang felett, a harmadik hegy csúcsának közelében, egy elérhetetlen helyen fekszik. Életveszélyes megközelíteni. Ide másztak fel Aijal. Az úton, két veszélyes ugrás, és egy fenyő megmászása után érsz el a barlang fölé, ahonnan egy meredek sziklafalon tudsz a bolondok barlangjába leereszkedni. Én is jártam ott, sok holdtöltével ezelőtt, és nem értettem, hogy mi értelme van odamenni. Kada szerint, az egy különleges hely. Nyilván az, bár gőzöm sincs, hogy miért. Mannon szerint minden generációban voltak párok, akik oda jártak. Ott nem zavarta őket senki, az biztos.
Aztán Kada azokról az utakról mesél, ahova Hana is velük ment. Ilyenkor mindig úgy érezte, hogy háttérbe szorul, és hogy Ai csak az ikertestvérével, Hanával foglalkozik. Ilyenkor Ai Hanának mesélt, nem neki, Hana mellett volt, nem mellette. Mintha lecserélte volna Őt. Mintha a második helyre került volna. És az lepte meg Őt, folytatja Kada, hogy ez nem zavarta. Úgy gondolta, hogy ez így rendben van. Ez így van jól. Hana az első.
Itt tart a történetben Kada, amikor Leon is csatlakozik hozzánk, hogy a bátyját hallgassa. Én Kada felé fordulok, és bár nagyon unom a fekvést, a jobb lábszáram egy tompa érzéssel jelzi, hogy jól csinálom, csak feküdjek még. Nem fáj a lábam, inkább csak jelzi, hogy van. A lábszáram normál méretű, már nincs feldagadva. Holnap lábra állatok. Az öcsém, akit én magam sem tartok egy lángésznek, bár nagyon szeretem, folytatja, és tovább mesél nekünk Airól. Kada, a maga egyszerűségével mesél a szerelemről, arról, hogy hogyan jött rá, hogy Ai fontossá vált a számára. Az egyre hosszabbra nyúló szünetekben Leon zenél nekünk, olyan visszafogottan, hogy szinte elalszunk tőle. A zene betölti az öregek barlangját, és elfeledteti velünk a kint tomboló telet. Zoé szerint, aki időnként benéz, hogy aztán visszatérjen az alsó barlangokba, még SOHA nem volt ilyen hideg. Leon elhallgattatja a hangszerét, és Kada tovább mesél nekünk Airól, és kezd kibontakozni, egy cseppet sem szokványos szerelmi történet. Kada arról beszél, hogy olyat tud, amit nem tudhat, olyat érez, amit nem érezhet, és olyanra emlékszik, amire nem emlékezhet. Egy mozdulatra, egy arcvonásra, egy hangszínre. Összetartozásra ezerszer ezer holdtölte óta. Leon bólogatva hallgatja. Figyelem a két öcsémet, és eddig még soha nem látott összhangot tapasztalok köztük. Leon tudja, hogy mit akar mondani Kada, annak ellenére, hogy Kada nem képes pontosan megfogalmazni az érzéseit. Ai érkezik Hanával, Kada magához húzza Ait, és tovább mesél. Ai kitágult szemmel, boldogan nézi Kadát, aki épp a legfantasztikusabb nőként festi le Őt. Dicséri a külsejét, a bátorságát, az eszét. Azt mondja Ai tökéletes. És ahogy ezeket a szavakat kiejti, mindenki számára nyilvánvaló, hogy így is gondolja.
Hana átül Mannon mellé, Leon leteszi a hangszerét, és Atos Eniddel csatlakozik hozzánk. Kada és Ai szerelméről a téma az időjárás felé fordul. Azzal mindenki egyetért, hogy SOHA nem látott hideg van. Hogy ez meddig fog tartani, arról már megoszlanak a vélemények. Valaki szerint a vihar elmegy, úgy ahogy jött, mások szerint a Mannon által megjósolt, hosszú, hideg tél jön. Az időközben mellénk ülő Ete szerint egyik sem, inkább valahol a kettő között. Ez az Ete bizonytalanságát jól mutató válasz az, ami a többség szerint valószínű. Ai, aki eddig nem szólt bele a beszélgetésbe, csak Kadával törődött, váratlanul kijelenti, hogy nagyon nagy hó lesz, és az ösvények járhatatlanok lesznek. A hatalmas hó szikla keménységüre fagy, és lehetetlenné teszi, hogy bárhova is eljussunk. Kada nagyokat pislogva nézi a szerelmét, ilyen kinyilatkoztatást még nem hallott tőle, ráadásul a mély meggyőződés, amivel beszél, igaznak tűnővé teszi a mondandóját. Ai ezzel be is fejezte a beszélgetésbe való részvételt, figyelmét újra Kada felé fordítja. Engem már nagyon irritál a sok fekvés, ráadásul Zoé társaságát is nélkülöznöm kell: Zoé Amarantával tölti színre az egész napot. Hana tér vissza rövidesen Mannontól, és úgy helyezkedik el a fejem mellett, hogy csak én halljam Őt, amikor beszél hozzám. Nem véletlenül ül így le, máris beszélni kezd. A szertartásról beszél, a pontos részleteket mondja. Egy-két dolog új, és meglepő számomra. De szokások egyértelműek. Mindent meghatároznak. A következő holdtölte előtti három nap. Érdekes lesz. Negyvennyolc óra víz és élelem nélkül. Alvás nélkül. Vegigtáncolok két napot étlen-szomjan, aztán Bartal, mint törzsfőnök utasít, hogy menjek, és tanuljak harminchat holdtöltéig Agatontól. Mindenki számára nyilvánvaló, Bartalnak is hogy nem ezt fogom tenni, hanem a Farkasok völgyében lévő barlangba megyek. Ez azt jelenti, hogy ide már nem térhetek vissza, új törzset kell alapitanom. Ez eddig ok. Ezt akarom. Ezt fogom tenni. Hogy ki követhet engem, ki jöhet velem, azt a törzsfőnök dönti el. Dönthet úgy, hogy nem enged el senkit. Ennek a döntésnek az a következménye, hogy aki mégis távozik, mivel erőszakkal senkit nem tartanak vissza, az semmit nem vihet magával. Semmit. Hana többször hangsúlyozza a SEMMI szót. Nem értem, hogy mit akar. A barlangban van, minden, ami kell. Takaró, étel, fa. Nem értem mi a gond. Kérdőn nézek Hanára, aki engem néz fürkésző tekintettel, arra várva, hogy megértsem, amire céloz. De én nem értem. Hana sóhajt, majd otthagy, és visszatér Mannonhoz. Mit akarhatott vajon mondani? Nyilván fontos. De akkor miért nem beszél nyíltan? Kezdem azt érezni, hogy nem fog simán menni a költözés. És most nem az időjárásra gondolok. És nem is Bartalra. Ismerem és szeretem Őt. Ő is ismer és tisztel engem. Nem fog meglepetés érni. Akkor miről beszélt Hana? Valami fontosról, mert a vén boszorkány üzenni akar valamit nekem. De mit?
Horák Árpád 