Aszter húgai otthagyják a babát, és a bátyjuk köré telepszenek, amikor meghallják, hogy közeledik a vén boszorkány. – Az ikrek menjenek le elé! Ezt üzeni Mannon. – Erre Hana és Ai felöltözik, és rövidesen indulásra készen áll a barlang bejáratánál. Mégsem indulnak, mintha várnának valamit. Rövidesen kiderül, hogy nem valamit, hanem valakit várnak. Zoé jön, teljesen beöltözve. Kérdő tekintetemet látva hozzám lép, közli velem, hogy Ő is megy, és puszit nyomva az arcomra, majd csatlakozik a húgaihoz, és elindulnak Mannon elé.
Aszter közben egyre inkább átmelegszik, és mesélni kezd. – Mannon tegnap kért meg, hogy eljöhessen velünk hozzád. Mindenki tudja, hogy ez lesz az utolsó útja. Már nem fog visszatérni. Mi azért jöttünk Hangával, hogy figyelmeztessünk: a farkasok rendszeresen portyáznak a folyó túloldalán, és mindenre rátámadnak, ami mozog. A folyó befagyott a gázlótól keletre, közvetlenül a Vértörők falujánál. Ott járnak át. Soványak, éhesek és dühösek. A szarvasok teljesen eltűntek. Mivel mindenféle portyáznak, ezért előbb vagy utóbb rátok találnak. Hangával itt maradunk veletek ameddig kell! – Boldog moraj fut végig a törzsön. Szeretik Asztert. – Rettenetesen hideg van! – folytatja – Nem mertem megkozkáztatni a tűzrakást a gázlónal. Amikor Leont áthoztam, már akkor is nagyon nehezen melegedtem fel újra. Most először Hangát, majd utána Mannont hoztam át. A víz apadt, de így is a mellkasomig vizes lettem. Ahogy átértem, egyből futottam hozzátok. A ruhám pillanatok alatt kőkeményre fagyott, és úgy vágta a bőrömet, mint egy kés. De még mindig így volt a legjobb. Mannon csak nagyon lassan képes haladni, ezért Hanga kíséri most Őt.
Mindenki Asztert faggatja. Mi van Bartal törzsében? Mik a hírek? Kivel mi történt? Aszter hősiesen állja a rohamot. Láthatóan már teljesen visszanyerte az erejét.
Ahogy a törzs kíváncsisága kielégül, Aszter félrevon engem, és a Vértörőkről kérdez. Láttam-e őket? Biztonságban vagyunk-e? A válaszomat hallva láthatóan megnyugszik. Nem tartok támadástól. Egyenlőre. A hideg tél megvéd bennünket. Az, hogy minden eltűnt a barlangból, és Vértörő tűznyomok voltak, az rossz hír. Harcra kell készülni, mondja. És megerősiti, hogy marad, amíg kell. Aszter a legjobb barátom. És most a legjobbkor érkezik.
Aztán Lola felé int a fejével. Gyereke van, állapítja meg. – Hogy döntöttél? – Maradhat. – Aszter csak bólint. Nem foglal állást, de bizalmatlanul méregeti a nőt. Az általános szabályt, hogy gyerekes egyedülálló anyát nem fogadunk be, meg lehet szegni, de nem érdemes. Ismerem Aszter gondolkodásmódját. Épp a farkasok elleni védekezésről beszélgetünk Aszterrel, aki szárított húst rágcsál, amikor megjön Mannon, és a kísérete. Mint egy temetés. Ai szeme kisirva, Zoé és Hanga borongós hangulatban, csak Hana erős. Hana felkészült arra, amire a többiek még nem. Ma látjuk utoljára Mannont. Minden szempár a barlang szája felé fordul, ahol Mannon néhány lépés után megáll. Lefejti a fejét védő farkasbőrt, és nagyot koppant a sziklán a göcsörtös botjával. Lola, aki először kővé dermed, majd tátott szájjal, hitetlenkedve bámulja Mannont, egyszer csak felpattan, és puha léptekkel, lehajtott fejjel a boszorkány elé járul. Úgy közelíti meg, mintha félne Őt túlságosan megközeliteni. A babáját kinyújtott karral messze maga előtt tartja, és amikor Mannon elé ér, letérdel, és felé nyújtja, mintha át akarná neki adni. Mannon vonásai ellágyulnak, a botjával finoman megérinti a baba fejét, ezzel megáldva őt, és egy rövid dalba kezd, amihez Hana, majd Zoé és Ai is csatlakozik. A dal egy köszöntő, a boszorkányok köszöntik így egymást. Zoé és a húgai láthatóan a legteljesebb természetességgel veszik tudomásul, hogy Lola lánya egy boszorkány. A törzs többi tagja csak pislog, fogalmuk sincs, hogy mi történik, csak mi Aszterrel tudjuk, hogy ez egy különleges pillanat, mert Agatonnál már láttunk egyszer ilyet. Akkor Agaton azt mondta nekünk, hogy jól figyeljünk, mert többet ilyet nem látunk, mert ezer holdtölte is eltelik, mire két boszorkánylélek találkozik. Hát! Agaton tévedett, az én törzsemben meg nehéz lesz úgy feldobni egy követ, hogy az ne egy boszorkányra essen.
Lola visszavonul, Mannon pedig újabb koppantás után rám szegezi a botját, és int, hogy kövessem. Öltözni kezdek, és látom Zoé meglepett arcát, és az is feltűnik, hogy Hana úgy viselkedik, mintha pontosan tudta volna, hogy ez következik. Mint ahogy pontosan tudta is.
Mannon mellé lépek, immár teljesen beöltözve, és elindulok, hogy elkisérjem Mannont az utolsó útjára. Halálos csend telepszik a barlangra, ahogy kilépünk a csípős hidegbe. Mannon nem kisérteti magát sokáig. Rövidesen megáll, és mosolyogva szeretettel néz rám. Percekig csak bámul. Aztán átadja nekem a gòcsörtös botját, egy hangos “Zoé” kíséretében. Ledöbbenve állok, arra számítottam, hogy Hanát jelöli ki utódjául Mannon, nem Zoét, és hirtelen felindulásomban meg is kérdezem, hogy: és Hana? Rögtön meg is bánom, hogy megszólaltam. De Mannon csak mosolyog, és egy tőlünk néhány méterre lévő fához botorkál, és egy botot húz elő az odújából, majd visszajön hozzám, és megismétli az előző ceremóniát. A botot a jeges hóhoz csapja, és hangosan kimondja: Hana, Ai. Majd a botot újra a hóhoz csapva az ketté nyílik, és Mannon átadja nekem a két teljesen egyforma botot. Hát! A vén boszorkány jól megkavarta a dolgokat, három utódot is kijelölt, Zoét téve meg vezetőjükké. Hana és Ai botja két tenyérnyivel rövidebb, és nem olyan díszes, mint Zoé göcsörtös botja.
Mannon egy intésével elbocsát. Ahogy elfordulok, gombócot érzek a torkomban, és kicsordul a könnyem, ami nem mellesleg az arcomra is fagy egyből. Nem fordulok vissza, pedig nehéz otthagyni valakit, akit szeretsz, és tudod, hogy soha többé nem látod. Nem is tudtam, hogy ennyire nehéz!
A barlangba visszatérve még mindig Mannon távozásának a hatása alatt vagyok, de nincs megállás, át kell adnom a botokat. Vagyis az üzenetet. Nem vetkőzöm le, csak az arcom elől veszem el a bőröket, és máris a földhöz csapom Mannon botját. Az egész törzs lélegzetvisszafojtva figyel, és ahogy hangosan kimondom Zoé nevét, a meglepetés moraja fut végig a barlangon. Hanára számitottak, mint ahogy én is. Hana nem, látom rajta, hogy Ő mindent tud. A másik botot is előveszem, erőteljesen a sziklához csapom, és hangosan, érthetően kimondom az ikrek nevét. Hana! Ai! Újabb moraj, miközben átadom a botokat, és a tűz mellé telepszem.
A nap hátralévő részében csak suttogva beszélgetünk. Mindenki tisztelte és szerette Mannont. Aszter, aki a zsákjában jóféle sört is hozott, mindenkit megkinál. Rég nem ittunk ilyet. Jólesik régi ízt érezni a torkomon. Zoé, aki a botját szorongatja, mellém ül, a vállamra hajtja a fejét. Igaza volt. A törzs megerősödött. Csak a leghatalmasabb és legerősebb törzseket vezeti olyan törzsfőnök, akinek az asszonya boszorkány. Minden nyitva áll előttünk, hogy erős, befolyásos törzset hozzunk létre.
Horák Árpád 