Zoé forrón megöleli Lolát, aki máris a gyerekét keresi a szemével. Zoét boldoggá teszi a hír, hogy Lola Ellák asszonya, legboldogabb mégis Kada lesz, amikor megtudja, megvan a barlangból eltűnt élelem, és azt fogjuk most visszahozni. Lelkesen készülődik, miközben Aszterrel megállapitjuk, hogy sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, mint gondoltuk. Viszonylag gyorsan végzünk, a sok élelem látványa pedig lelkessé teszi a törzs minden tagját. Zoé, aki ma több időt tölt velem, mint a babával, úgy karol belém, mintha sohasem akarna elengedni. Aztán mennie kell, mert Enid olyan ruhát készít neki, amibe a nagy hasa is belefér majd. Zoé lassan eléri a harmadik holdtöltét, a hasa ugyanolyan lapos, mint volt, de úgy tűnik, hogy Enid nagyon előrelátó. Enid, akinek minden gondolatát leköti az új ruhák kitalálása, nagy szeretettel veszi körül Zoét, sok időt tölt vele, most leginkább Lola babája mellett. Lola pedig újra hallgatásba burkolózik, így továbbra sem derül ki semmi arról, hogy hogyan került ide. Mivel az információjával megmenti a törzset az éhezéstől, nagy népszerűségre tesz szert, és még a mindig bizalmatlan Ete is megenyhül irányában. Lola is érzi ezt, és kezd felengedni. A tekintete nyugodtá és tisztává válik. Zoé szerint parancsra hallgat. Megtiltották neki, hogy beszéljen. Bár Zoé szerint Lola félreérette az utasítást. Szerinte Ellák azt mondta neki, hogy azoknál a törzseknél, ahol megszállt, amikor délre tartott, ott ne beszéljen. Ne mondjon semmit a saját biztonsága érdekében. És Lola, akit Zoé nagyon szeret, szerinte ezt értette félre, és ezért hallgat még most is. Lola nem túl okos, mondja Zoé, és nagyon félti a babáját. Fura, hogy Ellák elengedte egy ilyen hosszú útra egyedül. Biztos történt valami, mondom erre én, és meg fogjuk tudni, hogy mi, ha Ellák visszatér.
A nap továbbra is szikrázóan süt, a felhők mintha végleg eltűntek volna, csak a hideg elviselhetetlen. Atos szerint, akivel a környéket figyeljük a barlang tetejéről, enyhült az idő. Én nem érzem. De a napsütést mégis élvezem. A napsütés úgy látszik másoknak is hiányzik, mert rövidesen Kada és Ai, aztán Enid is felmászik mellénk, és egészen addig élvezzük a nap sugarait, amíg Leon nem szól, hogy befagyott a forrás. Nesze neked enyhülés!
Három máglyát rakunk a forrás körül, és ahogy meggyújtjuk őket, a forrás máris újra ad vizet. Először csak csordogál, aztán rövidesen újra ontja magából a vizet, hogy aztán az eltünjön néhány méter után a barlang padozatának repedéseiben, úgy mint eddig. Zoéval maradunk ott, hogy felügyeljük a tüzet, de nem tudunk kettesben maradni, mert Hana jön oda, hogy közölje velünk: a hidegnek vége, jön az enyhülés. Ezt pont a legrosszabbkor mondja, hiszen most van a leghidegebb: eddig még nem fagyott be a forrásunk. De Ő tántorithatatlan. Jön a tavasz. Hát! Lehet, hogy jön, csak még messze van, gondolom. (Hanának megint igaza volt, három nap múlva véget ért a tél, és hó rövidesen teljesen elolvadt, hatalmas sártengert hagyva maga után) Hana után Lola jön hozzánk. Illetve inkább csak Zoéhez. Feszélyezem Lolát, aki ezért úgy helyezkedik el, hogy tőlem a lehető legtávolabb legyen. A földön ülök a tűz mellett, közvetlenül a forrásnál, Zoé fejével a vállamon. Lola minden igyekezetével azon van, hogy úgy beszéljen Zoéhoz, hogy én ne halljam. Lola, aki mostanra annyira megnyugodott, hogy elkezdett beszélni, mindenáron tudatni akar valamit Zoéval. Próbál suttogva beszélni, hogy a mondanivalója csak Zoéhoz jusson el, amin mindketten jól szórakozunk. Ez ugyanis teljesen lehetetlen, annyira közel vagyok. Lola lehajtott fejjel, és összeszorított foggal beszél, és nem néz rám közben, talán arra gondolva, hogy ha Ő nem lát engem, akkor én sem hallom Őt. Lola tündéri, csupasziv, nagyon szerethető nő, de nem túl okos. Szóval Lola küszködve a közelségemmel, Zoé fülébe súgja a mondandóját. Nagyon fontos lehet neki, mert Zoé, mivel nem érti, mit akar, kéri, hogy később beszéljék meg ezt. Lolának esze ágában sincs hagyni magát, csak beszél, beszél és beszél, ezért Zoé beletörődve mond igent. Igen, mondja, megkóstolja azt a gyökeret. Lola máris rohan, és hozza. Valamiért irtó sürgős neki. Közben Zoé Hanát hívja segítségül, és együtt vizsgálgatják az erős illatú gyökeret, amit Lola nyom Zoé kezébe, és mutatja neki, hogy rágcsálja. Hana hallott Mannontól egy gyökérről, amit messze északon a várandós nők rágcsálnak, és amitől könnyen szülnek. Szerinte ez biztos az. Zoénak mégsincs bizodalma a gòcsörtös valamihez, de aztán fordul a helyzet, mert Ai, aki Lola babájával csatlakozik hozzájuk, megfogja a gyökeret, és a baba szájába adja. Ellák fia vadul rágni kezdi, és mind a három holdtölte erejével rugdalózni kezd Ai ölében, ezzel jelezve, hogy irtó jól érzi magát Lola mosolyogva nézi a gyerekét, aztán elveszi tőle a gyökeret, hogy Zoénak adja, de csak azt éri el, hogy a baba irtózatos orditásba kezd, követelve vissza a valamit a szájába. A három lánytestver jól szórakozik a visításon, aztán Zoé kettétöri a gyökeret, a kisebbet megtartja, a másik felével pedig lehallkitja a gyereket. Aztán kissé bizalmatlanul veszi a szájába. Édesnek és sósnak írja le az izélményt. Nem nyeri el túlzottan a tetszését. Ai is tesz egy próbát, neki bejön az íz, mondja, és estig a babával közösen rágcsálnak.
Ahogy leég a tűz, Zoéval visszavonulunk a szokásos helyünkre, bár a nap még csak most ment le. Aludni korán van, hiába lesz gyorsan sötét, de most csak egymás társaságára vágyunk. Ebből nem lesz semmi, mert ahogy teljesen besötetedik, Lola nagyon nyugtalan lesz. Többször is a barlang bejáratához megy, karján a gyerekkel. Hana is élesen figyel, és amikor Aszter a dárdája után nyúl, és felkel, én is megyek utána. Leon is jön, és most már hárman nézünk ki a sötét éjszakába. Hanára nézek, várva, hogy valami konkrétat mondjon, de Ő láthatóan bizonytalan. – Farkasok? – kérdezem Asztert, de se Ő, se én nem hallunk semmit. Mindhárman kilépünk a barlang előtti sötétbe, és hallgatózunk. Semmi. Lola is kijön, karján a baba, ha lehet, még nyugtalanabbul, mint az előbb. Mivel jó ideig nem történik semmi, visszafekszem. Aszter a bejáratnál marad, bár nem tudjuk, hogy miért. Zoé kérdezi, hogy mi történt. Nem tudom, válaszolom az igazat. Talán farkasok. Lola nagyon nyugtalan.
Még napfelkelte előtt Leon ébreszt. Menjek, mondja. Aztán nem szól semmit, csak a bejáratra mutat. Lola áll ott a babájával. Ha állásnak lehet nevezni, hogy ha valaki türelmetlenül toporog. Órák óta ezt csinálja, tudom meg, de most már teljesen bezsongott. Ahogy közelebb lépek, látom, miről beszél Leon. Lola szemei teljesen kifordultak, csak a fehérje látszik. A szája enyhén nyitva, és vadul zihál. A dárdámat a földre teszem, és megfogom Lola mindkét vállát, amikor futva közeledő ember lépteinek zaját hallom meg. Leonnal dobásra kész dárdával állunk, aztán ahogy az alak a tűz fényébe ér, egyszerre engedjük le. Már a mozgása is ismerős. Barátom és harcostársam az. Ellák tért vissza hozzánk.
Horák Árpád 