Lola elindul Ellák felé, de csak botladozik. Mielőtt elérné, térdre esik, és arccal a hóba zuhanna, ha Ellák nem kapná el. Ellák az egyik kezében a babát tartja, másikkal Lolát fogja, hogy ne dőljön tovább. Hanga kerül elő váratlanul, és veszi át a babát Elláktól, aki így felszabadulva, az ölébe kapja Lolát, és öles léptekkel a tűz felé tart. Az arcáról jól leolvasható, hogy a lelkében dúlnak az indulatok. Pár lépéssel halad el mellettem, amikor váratlanul megtorpan, és anélkül, hogy a testével hátra fordulna, visszanéz rám. – Farkasok! Hamarosan itt lesznek! – Alighogy befejezi a mondatot, máris farkasüvöltés hangzik fel az ösvény felől. – Délről jönnek! – Aszternek mondom, aki értetlenül néz rám. – Befagyott a gázló! – Ha a farkasok délről jönnek, az azt jelenti, hogy átkeltek a Vértörők előtti folyószakaszon, aztán a folyó túlsó oldalán nyugatnak tartva az általunk is használt gázlón jöttek vissza. TELJESEN MEG VANNAK ZAVARODVA! Ennek semmi értelme. Holnap este holdtölte, de ez sem indokolja ezt. A farkasok holdtöltekor kiszámíthatatlanok, de ez most más. Ellák lép mellénk a dárdájával harcra készen, és máris felnyitja a szemünket. – Harmincan vannak. Legalább. Az egész falka! – Az egész falka soha nem vadászik. Hat-nyolc farkas vadászik egyszerre. A fiatal, erős és gyors egyedek. Szervezettek és türelmesek. Kifárasztják a zsákmányukat. De ez most más. Ezek éheznek. Egyszerűen csak ránk fognak támadni. Minden terv nélkül. Elővigyázatlanul. És mi megöljük őket. Mészárlás lesz.
Zoé és az ikrek a felső kijárat alatt állnak, várva a jelemre, hogy mászhatnak a tetőre. Enid az ijával a bejárat jobb oldalán áll. Minden férfi dárdával mellettem. Csak Hanga marad hátul Lolával, aki a barlang leghátsó sarkába húzódott a babájával. Hanga Agaton törzséből való. Ott a nők nem harcolnak. Atost hátraküldöm az ovális szikláig, mondván, Ő második védvonal. Atos hálásan megy hátra. Nem eleme a harc. Azért szorosan markolja a dárdájat, hogy harcoljon, ha kell. Ellák, aki elmondja, hogy többször látta ezt a falkát a napokban, és hogy teljesen le vannak gyengülve. Csont és bőr minden állat. Látom, hogy képtelen figyelni, állandóan hátra tekintget, Lola felé. Csak a bajtársiasság tartja ott, legszivesebben hátul lenne a fiánál. Intek neki, hogy menjen hátra, de úgy csinál, mintha nem vette volna észre. Amikor erélyesen rászólok, egy pillanatra körbe néz, és miután látja, hogy bőven sokan vagyunk, hátra megy Lolához.
Ellák jól látta, bőven elegen vagyunk. A farkasok veszélyesek, ha okosan támadnak, és te nem ismered őket. De ezek nem fognak okosan támadni. Két lehetőségük van: vagy éhen halnak, vagy meghallnak a harcban. Nekik mindegy.
Aszterrel kész a tervünk. Csapda. Visszahúzódunk a barlang közepe felé, és néhány nagyobb darab húst dobunk a bejárathoz. Idecsalogatjuk őket. Egy friss, erős farkas soha nem esne bele egy ilyen csapdába. De ezek?!
Még felderítőt sem küldenek. Csak rohannak a hűs felé. Intek Zoénak, hogy induljanak. Az első négyet Enid szedi le. Átlőtt torokkal fekszenek a hűs előtt. Ettől a többiek megtorpannak, és panaszosan vinnyogva köröznek a barlang előtt. Közben Zoéék ijaznak a tetőről. Sorban hullanak el. Szomorúan csóválom a fejem. Annyira éhesek, hogy nem menekülnek. Az egyik még a barlangba is megpróbál betörni. Kada dárdája állítja meg.
Aztán csend lesz. Túl nagy csend. Aszterrel kimegyünk, egészen az ösvényig. A hó vöröslik a vértől a barlang előtt. Aszter lehajol, és a farkánál fogva behúzza az egyik tetemet. Én őrködök. Nincs miért. Nem jönnek vissza. Huszonhat. Huszonhat farkasbőrrel lettünk gazdagabbak. Nem örülök.
Zoé lejön mellém. Megmondom neki, hogy én fogok őrködik egész éjszaka. Nem tudok aludni ennyi értelmetlen halál után. Velem marad. Ma este nem fogunk aludni.
Zoé bevackolja magát az ölembe. Én a kezem ügyében tartom a dárdám, de nem számítok támadásra. Az a néhány farkas, amelyik elmenekült, nem fog visszajönni. A farkasokról mesélek Zoénak. Hogy mennyire szeretem őket az erejükért, a vadságukért, és az eszükért. És mennyire le vagyok most sújtva. Zoé érzi a fájdalmamat.
A hajnal első sugarai már a barlang előtt találnak bennünket. Az öcséimmel a farkasokat nyúzzuk. Ennyi farkasbőr elég csere alap egy teljes falu felépítésére. Ebből mindent be tudunk szerezni. Hatalmas vagyon hullott az ölünkbe. Ami tegnap még veszély volt és szomorúság, az ma már a jövőnk záloga. A falunk alapja. Szó szerint. Huszonhat farkast megnyúzni nem kis munka. De mi szívesen dolgozunk. A nap rövidesen magasan jár, és a szikrázó napsütésnek már ereje is van. A tavasz megmutatta magát. Hogy el ne felejtsük, hogy ő is létezik.
Az egész napom elmegy a bőrözéssel. Ellákot figyelem néha, de teljesen el van varázsolva. Híreket várok tőle, de nyilván nincs olyan, ami sürgős lenne, mert már mondta volna. Most a nők gyűrűjében ül, és a fiát bámulja. Lola nekitámaszkodva ül mellette. Ai időnként meg tudja szerezni a babát, de Ellák nem hagyja sokáig nála. Hana válik ki a csoportból, és meséli el nekünk, hogy a babának nincs neve. Nincs neve! Ellák ugyanis most látja először, és Lola nem akart neki nevet adni nélküle. Úgyhogy most az egész törzs lázas fejtörésbe kezd. Mi legyen a baba neve? Én Zoénak azt mondom, hogy hívjuk Babának, de Ő leint, mondván, hogy ez komoly dolog. Szerinte E betűvel kezdődő nevet kellene neki adni. Nem értem a logikát de ráhagyom. Ahogy ránk esteledik, még mindig név nélkül vagyunk. Úgy tűnik, hogy név nélkül alszunk el, amikor arra gondolok, hogy Farkasnak kellene hívni. Ez jó név lenne neki. Senkivel nem osztom meg a gondolatom, és csak reggel tudom meg, hogy Ellák az éjszaka a Farkas nevet adta elsőszülött fiának.
Horák Árpád 