A hó néhány nap alatt olvad el. Mindenféle apró patakok csörgedeznek. A nap úgy süt, mintha úgy döntött volna, hogy soha többé nem akar felhőt látni. Zoéval már fent alszunk a barlang tetején. Szerintem még korai, de Zoé látni akarja a csillagokat. A hajnalok hidegek, de ha a nap már magasan jár, gyorsan melegszik az idő. Élvezzük, hogy vége a hidegnek, és ezzel vége a barlangba való bezártságnak is. Úgy rajzanak ki a törzs tagjai, mint akiknek muszáj a szabadban lenni. Hirtelen szűknek tűnik az eddig meleget adó barlang.
A farkastámadás emléke gyorsan elhalványul. Csak a kis Farkas jelenléte, és a nagy halom farkasbőr juttatja eszünkbe időnként, hogy mi is történt. Lassan körvonalazódik Ellák története is. Ellák, aki nagy mesemondó, és gyakran szórakoztat bennünket a történeteivel, most hallgat. A figyelme a fiára és az asszonyára irányul. Nekem is csak röviden számol be a történtekről. Napok telnek el így. Mióta csak megérkezett, Lolával és a kis Farkassal tölti minden idejét. Se nem lát, se nem hall. Megszűnt számára a külvilág. Aztán az egyik este, sok nap után, Ellák visszatér közénk, és mesélni kezd. De ez történet mintha nem is róla szólna! A régi Ellákból csak kevés maradt. A vadság és a bosszúszomj helyét átvette a törődés. Ellák, miután elindult Bartal törzsétől, Agatonhoz ment. Agaton üdvözölte a hírt, miszerint új törzset alapítottam a Farkasok völgyében. Nincs meglepve, hiszen sokszor beszélgettem vele már erről. Agaton, hogy segítsen, közvetlenül az olvadás után cserenapra érkezik a gázlóhoz, üzeni nekem. Az időpont korai, de így a törzséből, azok, akik csatlakozni kívánnak hozzám, azok akkor ott megtehetik. Értem Agaton gondolkodásmódját, és hálás vagyok neki. Ellák szerint akár húszan is jöhetnek, ami nagy szám, fele ennyire számítottam. Hanga boldog, hogy rövidesen láthatja az apját, és a barátait. Ellák ezután északra indult, de portyázó Vértörőket látott a barlang közelében. Tudta, hogy meg kell mentenie a barlangba felhalmozott élelmet és bőröket. Tudta, hogy ez nagyon fontos. Ha a Vértörők negtaláljak, nemcsak hogy magukkal visznek mindent, de tudni fogják, hogy rövidesen itt fogunk élni, és visszajönnek. És nem barátkozni jönnek. Elláknak csak az utolsó pillanatban sikerült mindent a szerelmesek barlangjába vinnie, majd egész éjszaka figyelte őket, és másnap meg hazáig követte a csapatot. Tudta, hogy én fel fogom ismerni a jellegzetes patkó alakú tűznyomot, és óvatos leszek, bár egyelőre nincs miért, hiszen a Vértörők nem tudják, hogy itt vagyunk. Hogy az élelmet megtaláljam, üzent Lolának, hogy azonnal induljon ide, és hozza el a hírt. Csakhogy nem csak Ő kerülte el Lolát kétszer is, hanem a hirvivő is, Lola nővére. Lola nővére, aki az északi törzsek közül a hozzánk legközelebbiben találkozott Ellákkal, azonnal elindult, hogy megkeresse a húgát. Lola nővére sikeresen megtalálja Lolát, és együtt indulnak délre. A mostoha időjárás azonban lelassítja, majd teljesen megállítja őket. Lola nővére az út utolsó szakaszára már nem vállalkozik, arra Lola egyedül indul el, hogy aztán Aijal találkozva, eljusson a Farkasok völgyében lévő barlangba. Lola nővére, aki eredetileg Bartal törzséhez akart csatlakozni, miután Ellákkal találkozik, úgy dönt, hogy inkább az én törzsemet választja. Most a kétnapi járóföldre északra fekvő faluban várja, hogy kitavaszodjon. Szóval rövidesen megérkezik. Ellák eközben északra tart Lolához, és hogy a küldetését, amivel megbíztam, teljesítse. Egy szerencsétlen véletlen folytán elkerülik egymást Lolával, és amikor Ellák szembesül ezzel, döntést kell hoznia. Vagy tovább megy északra a nagy vizig, vagy visszafordul, hogy segítsen Lolának eljutni a Farkasok völgyébe. Ebben az esetben azonban a rábízott feladatot nem teljesíti. Ellák úgy dönt, hogy északra megy, és teljesíti a feladatot, amivel megbíztam. Úgy látta akkor, meséli nekünk, hogy a törzs nagyobb veszélyben lesz, ha északról nem csatlakoznak hozzánk, mint amekkora veszélynek Lola és a kis Farkas lesz kivéve a rendkívüli hideg miatt. Lolát jól és régóta ismeri, erős és bátor, a kitartása legendás. Sok sok holdtöltével ezelőtt szövődött bensőséges viszony kettőjük között. Aztán jó ideig nem találkoztak, és amikor Ellák hat holdtöltével ezelőtt megtudta, hogy Lola a gyermeküket hordja a szíve alatt, boldog volt. Az apja elvesztése óta először. Megfordult vele a világ. De nem úgy, mint azokkal, akik elszédülnek, aztán elesnek. Hanem úgy, mint akik elszédülnek, és megváltoznak. Elláknak már nem az volt a fontos, hogy a Vértörőket eltörölje a föld színéről, hanem hogy felnevelje a gyereküket Lolával. Méghozzá az én törzsemben. És most Ellák itt ül a tűz mellett, karjában a fiával, a kis Farkassal, és csillogó szemmel azt mondja nekünk, hogy milyen fantasztikus érzés apának lenni. Zoé kétszer is megszorítja a kezem, jelezve, hogy hallod ezt? Megcsókolom Zoé száját, és látom, hogy a tűz körül ülő törzsem minden tagja Ellákot figyeli. Mindenki itt van. És figyel. Tizennégy ember. A kis Farkassal együtt. Mindenki Ellákot hallgatja, és bólogat, hogy értik ők! Egy vadembert Lola érző férfivá változtatott. Lola, mint mindig, most is áhítattal néz fel Ellákra, aki finoman magához húzza. A barlangban nyugalom van. Minden békés. Az sem zavarja meg az idillt, hogy miután a fiát Lolának nyújtja, befejezi a történetet. Nem járt sikerrel északon. Senki nem fog csatlakozni hozzám, se most, sem később. Ellák elmondja, hogy a törzsfőnökök nagy tisztelettel és szeretettel beszéltek rólam, és néhai apámról, de náluk nem szokás elhagyni a klánt. Csak ha valaki máshonnan választ párt magának, akkor költözik el. Mint Lola. Például.
Persze ott van az ellenpélda. Lola nővére. Ő anélkül indult délre, hogy egy férfit követett volna. Azért indult, hogy Bartalhoz csatlakozzon. De ez egyedi eset. És Lola és a nővére a törzs boszorkányának a lánya. És az apjuk, mert északon, ellentétben a déli törzsekkel, férfi boszorkány, szóval az apjuk bölcs ember. És a befolyását felhasználva támogatta Lola nővérének a távozását. Tehát, ha Lola nővére megérkezik, akkor hatra nő a törzsem boszorkányáinak a száma. Zoé, Hana, Ai, a kis Farkas, Lola és a nővére. És ha a kis Farkas gyerek is még, és az anyja, és a nővére pedig nem felavatott boszorkányok, akkor is. Ez sok…
Ellák visszavonul Lolával és a kis Farkassal. A barlang távoli sarkába húzódnak. A törzs többi tagja a tűz körül marad. Senkinek sincs kedve megbontani a kört. Zoé is csak kapaszkodik a karomba, és csak a lángokat bámulja. Minden nagyon békés.
De meddig?
Horák Árpád 