Törökülésben ülök, éppen szemben a folyóval, valamivel a gázló felett. Zoé az ölemben ül, és a hátát nekem támasztja. Hátrahajtott fejjel, csukott szemmel élvezi a napsütést. – Meleg van. – állapítja meg. Tényleg meleg van. A kezem a könnyű ruhája alá csúsztatom. A mutatóujjammal a kiemelkedő köldökét piszkálom. – Csiklandozol! – nem nyitja ki a szemét. Megfogja a kezem, és lehúzza a hasán, egészen a szeméremdombja fölé. A baba teljesen be van vadulva. Mintha folyamatosan dörömbölne. Zoé tovább húzza a kezem, most a hasa jobb oldalára, kicsivel a dereka fölé. Ott is mozog a baba, de itt közel sem olyan intenzíven. – Hogy tud két helyen jelezni? – nem értem a dolgot. Zoé nem válaszol, csak lustán oldalra fordítja a fejét, és finoman az államba harap. – Gondoltad volna? – még mindig csukott szemmel beszél – Gondoltad volna ezt öt holdtöltével ezelőtt? Hogy itt fogunk ülni? És hogy ekkora hasam lesz? – Tényleg nagy a hasa. Hana szerint is túl nagy Zoé hasa, és korábban fog szülni. Nem tudom, hogy van-e összefüggés a kettő között. Tény, hogy Zoé már nehezen alszik. Körbebástyázza magát farkasbőrökkel. Egyre nehezebben bújunk össze. És még csak a félidőnél tart. – Arra nem gondoltam, hogy babánk lesz! – válaszolok.
– Ott fog állni a kunyhónk! Nézd! – Mutatom meg Zoénak azt, amiért jöttünk. A kunyhók helyét jelöljük ki. Zoé hunyorogva nyitja ki a szemét. Aztán elmosolyodik. Tetszik neki a hely. – A többiek felett leszünk! – A leendő kunyhónk helye valóban jó egy ember magassaggal a rét többi része felett van. – Ellák mikor hozza ide északról azt a kunyhóépítőt? – Most nem ez a legfontosabb problémánk! – Nekem ez! – Aztán tovább piszkál, hogy válaszoljak. – Naaa! – Nyár végén. Talán. – Az későn van! Addigra megszülök. – Inkább kora ősszel fogsz szülni! – Hana szerint nem! – Hana nem tud mindent! – Zoé újra becsukja a szemét, és megint az államba harap. – Álmos vagyok! – Nem lehetsz álmos! – A nap magasan jár, éppen felettünk van, és csillogóvá teszi a haragoszöld füvet mellettünk. Csodálatos tavaszi nap van. – De lehetek! – Zoé úgy kezd el helyezkedni az ölemben, mint aki alváshoz készül. Kicsit oldalra fordul, mindkét kezemet a hasára húzza, a fejét pedig a vállamra hajtja. Nagyokat sóhajtozik. Aztán anélkül, hogy a szemét kinyitná, a nyakamat kezdi karcolgatni az éles körmeivel. Ebből nem lesz alvás úgy látom.
– Ez egy csoda! – nem először hallom ezt Zoétól. Nagy lelkesedéssel tanulja a gabonatermesztést az Agaton törzséből jött asszonyoktól. Miután Zoé (mégis) aludt, megmutatja nekem a legújabb szerelmét. Már ezredszer. A zöldellő gabonamező a gázlótól északra fekszik, közvetlenül az erdő mellett, ott ahol a folyó egy éles kanyart vesz, és teljesen lelassul. Kívülről tudom már, hogy mikor mit kell csinálni a gabonával, hogy aztán végül lepény legyen belőle. És persze sör. De Zoé újra elmondja. Nem tud betelni vele. Hogy azokból a pici magokból sok-sok pici mag lesz! És aztán azt újra a földbe lehet tenni, és újra és újra! Mint a mi babánk, mondja. A gabona még nem nőtt magasra, és nem sokban különbözik a fűtől, amiben eddig üldögéltünk. Zoé térdre ereszkedik, és simogatja. – Ez egy csoda! – csillogó szemmel nézi, ahogy az enyhe szélben hullámzik a mező. Közben folytatja az előadást. Mintha először mondaná nekem. Tavasztól nyárig. Néhány holdtölte. És akkor egy kis magból, sok kis mag lesz. Ez lenyűgözi. – Nem is értem Bartal miért nem vetett gabonát! – Apád vadászni szeret! – Zoé feláll, és átölel. Kora délután van. Elindulunk vissza, a Farkasok völgyében lévő barlang felé. – Holnap is eljövök ide! – Semmi új nincs abban, amit mond. Minden nap eljön.
Ellák baglya kísér bennünket haza. Egészen pontosan Zoét kíséri. Nekem fura ez az egész, de Zoé természetesnek veszi, hogy a bagoly vonzódik hozzá. – Mit szólsz a falu helyéhez? Jó lesz itt? – hosszú előadásra számítok Zoétól válaszként, hogy tudniillik ez egy remek hely, mert közel a gabonamező, és aki átkel a gázlón az a leendő falunk mellett kell, hogy elmenjen, és ez milyen jó lehetőség a cserére, na meg hogy ez egy szélvédett hely, nem úgy mint Agaton faluja, mert az egy síkságon van, ez meg egy völgyben, ésatöbbi. De nem. Zoé csak annyit mond, hogy ez a hely tökéletes. Érzi. ÉRZI.
Ellák baglya előrerepül. Otthagy bennünket. Én fogom Zoé kezét, úgy sétálunk az enyhén emelkedő ösvényen. Élvezem, hogy kettesben lehetek vele. Szeretem a napnak ezt a részét. Ami csak a miénk. Zoé az ösvényre belógó faleveleket simogatja, és a semmibe réved. A bal keze a pocakja alatt van, és úgy fogja, mintha nem is a testéhez tartozna.
A barlangnál véget ér a nyugalmunk. Negyven ember nyüzsög folyamatosan. Mintha mindenkinek rendkívül fontos dolga lenne. Zoét azonnal elragadják mellőlem az asszonyok. Zoé népszerűségre a kis Farkaséval vetekszik. Most is, ahogy körülveszik, egyből kérdezgetni kezdik, hogy hogy van, mintha nem tudom én mióta nem látták volna. Lola nővére is köztük van. Ugyanúgy tartva tőlem a távolságot, mint eddig. Mióta megérkezett, Lola nővére kerül engem. Mindig elkerül, soha nem néz a szemembe, és soha nem szól hozzám. Azt sem volt alkalmam elmondani neki, hogy nem fogadjuk be a törzsbe. De úgy tűnik, hogy erre nincs is szükség. Tudja. Zoé elfogadja Őt, de úgy látom, hogy csak a boszorkányokkal találta meg a hangot. A többi asszony bizalmatlanul méregeti. Enid próbált közeledni hozzá, sikertelenül.
Atos állít meg azzal, hogy Leon megint napokra eltűnt, és hogy ez Őt aggasztja. Atos a legkisebb öcsénk, és Ő soha nem foglalkozott ilyen dolgokkal. Eddig. Tudja, hogy én is képben vagyok, mégis elmondja nekem ezt. Kifaggatom, hogy mit tud, mitől fél, vagy mitől félti Leont, de csak morog az orra alá, nem áll elő semmilyen elfogadható magyarázattal. Úgy tűnik tud valamit, de nem mondja el. Ellák is beszélt nekem Leon útjairól, de konkrét dolog helyett egy, ” Ő még fiatal” megjegyzéssel zárta le az ügyet. Úgy tűnik, hogy Őt nem aggasztja a dolog. Leon útjai sok sok holdtölte óta tartanak, és ha nem lenne ennyire fiatal, azt mondanám, amit Zoé is, hogy szerelmes. Szerelmes egy másik törzshöz tartozó lányba. Ez nem ritka, és nem is meglepő, az viszont már érdekes, hogy titkolja ezt. Leon, aki apánk vérét örökölte, és biztos, hogy nagy utazó lesz, nem beszél róla. Atos, aki nagyon elfogadó, biztos, hogy tud valamit. Valami konkrétat. És az, hogy nem mondja el, az nem jelent jót. Biztos, hogy nem jelent jót!
Horák Árpád 