– Kada! – Körül sem kell néznem. Kada már öt harcossal mellettem áll. Tudja, mi a dolga. Lezárja a felénk vezető ösvényeket, és az egyik emberét visszaküldi, ha közelítenek a Vértörők. Ellák kitűnően felkészítette őket. Csak intek, és már indulnak is. Futva hagyják el a barlangot. – Hanga? – Ellák a barlang bejárata felé int. Hanga indulásra készen várakozik egy Agaton törzsbeli lánnyal. A két leggyorsabb futónk. Bartalnak visznek hírt. A lányokhoz lépek, és módositok az eredeti terven. – Hanga! Ha átadtad az üzenetet Bartalnak, egyből indulsz tovább Agatonhoz. – Hanga bólintva jelzi, hogy érti, és hogy figyel rám – Megmondod az apádnak, hogy zárja le a keleti gázlót, és zárja el a Vértörők útját kelet felé. Induljatok! – Hanga, a hihetetlenül hosszú lábával gyorsan tűnik el az éjszakában. Aszter szeme nyugtalanul villan, ahogy utána néz. – Nem korai ez? – Ellák nem vár választ a kérdésére. Tudja, hogy ha lezáratom Agatonnal a keleti gázlót, az azt jelenti, hogy vissza fogunk támadni. Először visszaverjük a támadást, és hazáig üldözni fogjuk őket, aztán mi támadunk a falujukra. A barlang közepén lévő ovális szikla felé nézek, ahova Ellák a társunk testét tette. – Most leszámolok velük. Eltörlöm a Vértörőket a föld színéről! –
-Tudok harcolni! -Zoé úgy fogja az iját, mintha máris lőni akarna. Értetlenül állok előtte. – Tudok harcolni! – Tudom, hogy tudsz harcolni. De nincs rá szükség! És a barlangban biztonságban leszel. – Tudok harcolni! – Zoé már harmadszor ismétli meg a mondatot – Nem értelek! Megbeszéltük, hogy ha megtámadnak bennünket, oda mész. És én érted megyek, ha vége a harcnak. – Megigéred? – Mit? – Hogy értem jössz! Megigéred? – Zoé könyörgő tekintettel néz rám. Kezdem érteni, hogy mitől fél. Magamhoz húzom, és a fülébe súgom a válaszom: – Megigérem. Érted megyek. Bármi történjen is. Nincs olyan dolog, ami megállíthatna! – Zoé egy pillanatra magához szorít, aztán a szemembe néz. – Mehetünk! – Aszter, aki mellettünk áll két harcossal, és arra vár, hogy a húgát a szerelmesek barlangjába kísérje, odainti Ellákot. Ellák kérdés nélkül is tudja, hogy miért. – Lola nem megy. – eredetileg Zoé, Lola, és a kis Farkas trió ment volna a barlangba. Zoéra nézek, de látom, hogy Ő már tudja. – Lola úgy döntött, hogy a fiammal az erdőbe menekül. – zárja le a témát Ellák egy vállránditással. Én csak bólintok, megcsókolom Zoét, és Aszterhez fordulok. – Induljatok!
Kada tér vissza. Az egész csapatával jön. Ellák homlokráncolva hallgatja, ahogy jelent nekem. – Tizenöten jönnek! Teljes fegyverzettel. Plusz az előörs. Nem tudtuk volna tartani őket! – Jól döntöttél, hogy visszajöttél! Mikor érnek ide? – Erőltetett tempóban jönnek. Nincs sok időnk!
– Ete! – megfordulok. Ete rezzenéstelen arccal áll mögöttem. Nem ez lesz az első csatája. – Tíz emberrel lemész a gázlóhoz! Ha megpróbálnak átkelni, csapdába csalod őket! – Ete rögtön fordul. Máris indulna. – Leont vidd magaddal! – csak int egyet, hogy érti. – Ezek megbolondultak? – Ellákot kérdezem. Először nem válaszol, csak sötét szemmel a földet nézi. Aztán megszólal: – Nem lesz olyan könnyű, mint gondolod! – Ők támadnak, mi védekezünk. És mi többen vagyunk. – Már két holdtölte óta tudjuk, hogy csak tizenhét harcosuk maradt. Az északiak megtizedelték őket. Sok volt a sebesült is. Ete, amikor visszatért, úgy gondolta, hogy a nyár vége előtt nem fognak támadni. Most még csak a tavasz ért véget, és mégis itt vannak. És a totális támadás öngyilkosságnak tűnik. Érthetetlen! – Megvan a tervük! – Ellák sötéten látja a jövőnket – A gyenge pontunkat fogják támadni. – És szerinted az mi? – Ellák nagyot sóhajt – Fogalmam sincs!
A két felderítőnk lép be a barlangba. Nem beszélnek. A kézjelből, amit adnak, azonnali teljes letámadásra számítunk. És jönnek is. Három harcosuk görnyedten rohan be a barlangba, és esik össze rögtön holtan. Három dárda végez velük. Én minden harcosommal az ovális szikla mögé húzódva várom a támadást. A barlang bevehetetlen. Ellákkal és Aszterrel összenézünk az ostoba támadás után. Ezek mi a fenét akarnak? Látom, hogy Elláknak nagyon nem tetszik a helyzet. Ő pontosan tudja, hogy ennél többre képesek. A Vértörő csapat megtorpan a veszteség láttán, és a barlang szája előtti területen szóródnak szét. Kiváló célpontot nyújtva ezzel a barlang tetején lévő ijászainknak. Ellák felmászik a tetőre, hogy onnan irányítsa a védekezést. A Vértörők, rövid hezitálás után úgy döntenek, hogy visszahúzódnak a fák közé. Csakhogy ezt mi nem hagyjuk! A barlangból csak a vesszők suhogását halljuk, és a tompa puffanást, ahogy becsapódnak egy-egy testbe, majd a fájdalmas nyögést. A Vértörők többsége már biztosan a fák között van gondoljuk, de Ellák érkezése meghozza a bizonyosságot. – Menekülnek! – mondja, és Aszterre néz. – Ketté válunk! –
Aszter tíz harcossal a barlangban marad, mi Ellákkal szintén tízen a gázló felé tartunk. – Etére fognak támadni! – Tízen? – Ellák elmondja futás közben, hogy újabb négy harcost vesztették. Az íjászok szedték le őket. – Kevesen vannak! – vetem ellen, miközben teljes sebességgel rohanunk a gázló felé. – Tudom a céljukat! – Mi az? – Amit már el is értek! Hogy szétválasszanak bennünket! – Miért? – Azt még nem tudom! – Ellák tanácstalan – De biztos, hogy többen vannak. Van még egy csapat. De inkább kettő! Most átússzák a folyót, a gázlótól keletre, és hátbatámadják Etét. De ehhez kevesen vannak, szóval egy csapat út közben csatlakozik hozzájuk. Ete tapasztalt harcos, és számítani fog a támadásra. Azért megyünk, hogy tehermentesítsük. Egyelőre nem tehetünk mást.- Ezt hogy érted? – Ellák megáll, és a szemembe néz – Úgy értem, hogy van még egy csapat, aki támadni fog. Csakhogy fogalmam sincs, hogy kire és mikor!
A folyón úgy csillog a telihold fénye, mintha az egész erdőt két irányból akarna megvilágítani. Csak két Vértörő van a folyó felénk eső partján. Egyértelműen elterelő átkelésre készülnek. De Ete ezt nem veszi be. Nem ma kezdte a szakmát.
A másik oldalt figyeljük, készen a beavatkozásra. Közben a két Vértörő úgy tesz, mintha át akarna kelni a folyón, majd visszatér az erdőbe. Akkor végzünk velük, aztán két harcosunkat hátrahagyva mi valóban átkelünk, és lassan haladva Etééket keressük. Túl nagy a csend. Legyező alakban szétszóródunk, és a nagy területet átkarolva haladunk óvatosan előre. Szemből várjuk a támadást. Bal oldalról, a folyó felől mozgolódást hallunk, majd újra síri csend lesz. Ilyen csend csak akkor van egy erdőben, ha ha ott emberek vannak. Minden állat hallgat. Lapulnak és várnak. Újabb mozgás, ezúttal jobbról. Ellák int, hogy mindenki készüljön. Feleslegesen. Mindenki készen áll.
Horák Árpád 