Ete lazán ugrik le a fáról, egy harcos ruganyosságával. Az ujjával kettőt mutat Leonnak, aztán hasra vágódik. Bekerítettek bennünket! A kis rohadékok! Ete végignéz a csapatán. Érzi a feszült várakozást. Sok harcosnak ez az első csatája lesz. Mindenkit élve viszek ma haza! dönti el. Lassan hátrálni kezd, és egy intésével kissé szétszórja a csapata tagjait. A harc rögtön el is kezdődik, mert két Vértörő rosszkor vág át egy fákkal ritkán benőtt részen. Három nyilvessző vágódik ki Ete mellől. A Vértörők hang nélkül rogynak össze. Kettővel kevesebb ellenség, gondolja. Így is úgy tűnik, mintha többen lennének. Talán csak megtévesztés. A szokásos taktikát követik, gondolkodik Ete tovább magában. Először bekerítenek, aztán elölről egy áltámadás, aztán hátulról egy nagyobb csapattal odacsapnak. Csakhogy ehhez itt túl sűrű az erdő. Ez a taktika itt nem működik.
A Vértörők megtorpannak. Nem közelítenek. Pedig Ete csapatát teljesen körbevették. Mégsem támadnak. Várnak. Ete ezt használja ki. Tudja, hogy előttük van a kisebb csapat. Egy gyors előrenyomulás, és Vértörők máris hátrálnak. Csak ketten vannak ezen az oldalon. Menekülnének, de Ete felgyorsit, beérik őket, és győz az ötszörös túlerő. Még kettő, gondolja Ete. Ez így túl könnyű lesz.
A csapat hátraarcot csinál, és már szemben állnak az ellenséggel. Újra közelítenek a Vértörők. Nagyon lassan jönnek. Óvatosan lépkednek a sötétben a dárdajukat dobásra készen tartva. De hova akarják dobni? Ete teljes csapata fedezékben van. Akkor mit akarnak? Mintha elvesztették volna a vezérüket. Menekülniük kellene! Ete ezt tenné. Mentené a csapatát.
A Vértörők váratlanul hátrálni kezdenek az erdő mélye felé, egyre távolodva a folyótól. Ete észleli, hogy Ellákkal és a csapatommal a folyó irányából szoritjuk vissza őket. Ellák a teljes csapat felett átveszi a parancsnokságot, és L alakban közeledünk hozzájuk, majd kezdjük körülzárni őket. Ezt nem fogják hagyni. Ki fognak törni. Legalábbis megpróbálják.
Nem sokat várnak az akcióval, és sajnos a Vértörők profizmusa ismét megmutatkozik. Északról megkerülnek bennünket, és az L egyik szárára támadnak. A legszélső embert leválasztják a többiről, és a folyó irányába kezdik szorítani. Hana áll az L szélén, kénytelen menekülni, és mire mi reagálunk, már késő. Hana egyedül maradt. Csak magára számíthat. Először bekeritik, majd váratlanul utat nyitnak felénk. A csapda nyilvánvaló, de Hana tapasztalatlan. Teljes erőből a vágyott szabadulás felé rohan, de öt lépés után egy nyilvessző találja el. Fájdalmasan felsíkit, majd a földre zuhan. Nem tud mozdulni. A vessző mindkét combján áthatolt, és most úgy tartja fogva, mintha gúzsba lenne kötve. Közben a Vértörők a gázló felé rohannak. Át akarnak kelni, mielőtt odaérnénk. Az elterelés tökéletesen sikerül. Először Hanát mentjünk, csak utána kezdjük üldözni őket. Egy Vértörő ugyanis ott maradt, és magasra emelt dárdával áll meg Hana fölött, arra készülve, hogy beledöfje. Hana magában búcsút vesz az életétől, de ez még korai. A Vértörőt egy elképesztő erővel eldobott dárda kapja hasba, repíti méterekre hátra, és szegezi a földhöz. Kada rendkívüli ereje ismét felszínre tört. Az eldobott dárdája rongybábut csinál a Vértörőből. Habos vér folyik ki a szájából, és a lábával rúgkapálva próbál menekülni. Mindhiába. A dárda a földhöz szögezi. Nem tud mozdulni.
Kada nem törődik az áldozatával, egy gyors mozdulattal letöri a nyíl hegyét, ami Hana mindkét lábán áthatolt, aztán az ölébe kapja, és már indulna is vele. Aztán megtorpan, mert Hana az aki gyógyítani tud. Most akkor hova is vigye? Hanára néz, aki elhaló hangon kéri tőle, hogy tegye le.
Hana a sebet nézegeti, és azon töpreng, hogy hogyan tudná magát kezelni, amikor Lola és a nővére lép ki a fák közül. Lola nővére Hana mellé térdel, és mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, egy rántással kihúzza a vesszőt Hana mindkét combjából. Hana felnyög fájdalmában. Kada már éppen méltatlankodna, de Lola, akinek a kis Farkas a hátára van kötve, leinti, és odébb hessegeti, mondván, ne lábatlankodjon ott. Lola nővére Hanára mosolyog, és gyakorlott mozdulatokkal teszi a dolgát. Fekete port szór minden sebre, aztán villámgyorsan tüzet rak, és egy vékony ágat tart bele. A lángoló ágacskával meggyújtja a sebekre szórt fekete port, ami sistetegve, szikrázva, pillanatok alatt elég. És Hana nagy ámulatára a vérzés eláll. Hana csak nézi nézi a sebet, aztán a hálás tekintetét Lola nővérére emeli. Az csókot nyom Hana homlokára, és egy “most már rendben leszel ” kíséretében, oda inti Kadát, és a Farkasok völgyében lévő barlangba küldi vele Őt. Ai kíséri őket, aki eddig is a nővére körül toporgott.
Kada az ölében viszi Hanát. Úgy lépked vele, mintha Hana legalábbis súlytalan lenne. Ahogy elhaladnak mellettünk, ahol Ellák a haldokló Vértörőből próbálja kiszedni a támadásuk célját, Aijal egy pillanatra összeakad a szemünk, és az arcán átsuhanó árnyék elgondolkoztat. Egy boszorkány aggódik. Ez sosem jó jel.
Ellák nem ad parancsot az üldözésre. Tudni akarja, hogy mit akarnak. Tudni akarja, hogy mi a céljuk. A Vértörő mellett állunk, és Ellák már sokadszorra teszi fel a kérdést: Hova mennek a többiek? A Vértörő nem válaszol, csak gúnyos mosollyal bámul rá. Süt a gyűlölet a szeméből. Nem szólal meg. Ellák tudja, hogy sietnie kell. Nincs sok van hátra neki. Keményen megragadja a nyakát, erősen megrázza, és az arcába üvöltve, még egyszer megkérdezi: Hova mennek a többiek? – De a Vértörő nem törik meg. Nagy harcos marad a haláláig. Mégis elárulja a titkát. Mielőtt az utolsó lehelete elhagyná a tüdejét, még felém fordul, és gúnyosan végigmér. Aztán a feje oldalra billen, és megtér ősei szellemeihez. Egymásra kapjuk a tekintetünket Ellákkal, és egyszerre mondjuk ki: – Zoé a célpont! –
Horák Árpád 