Aszter mellett sétálok. Zoé és Hanga jóval előttünk járnak. Hamarosan elérjük a gázlót. Lola nővére Zoéékat is megelőzve botorkál az ösvényen, gyakran hátratekintgetve. Túl gyakran. A háta púpos, és a gerince olyan görbe, mintha az egész nő oldalra akarna esni. Reggel Zoé a kérdésemre, hogy miért néz ki így Lola nővére, csak legyint. Műbalhé. Azt is Zoétól tudom, hogy Bartal törzséhez fog csatlakozni. Velem ugyanis nem beszél. És most, hogy Aszter és Hanga hazatérnek, Ő is velük tart. Aszter, aki minden egyes alkalommal, amikor hátrafordul, látványosan forgatja a szemét, nem kedveli Őt. Hanga viszont megtalálta vele a hangot. Szerinte kiváló boszorkánya lesz Ő a törzsüknek.
A gázlónál Ai vár ránk a nővérével és Kadával. Hana Kada nyakában ül. Az egyöntetű vélemény szerint Hanának az ég világon semmi baja nincs már, egyszerűen csak élvezi, hogy cipelteti magát. Ai láthatóan tudja ezt, de cseppet sem törődik vele. Kada pedig úgy jár kel, mintha csak egy tollpihe lenne a vállán. Roppant erejének nem kihívás Hana súlya.
Asztert körbeveszik a húgai, és csak nagysokára tudnak átkelni Hangával a gázlón, hogy visszatérjenek Agaton törzséhez. Aszter betartotta, amit ígért, és maradt amíg kellett. És most visszatér az apja törzséhez.
– Látod azt ott? – Aszter közvetlenül az indulása előtt mutat a folyó túloldalán lévő rétre. A rét, a mi kunyhóink kijelölt helyével egymagasságban, a folyó túlsó partján van. – Ott fogom felépiteni a saját falunkat. Két nyár, és szomszédok leszünk! – Aszter jobb hírrel nem is távozhatna. A legjobb barátomat veszitem el azzal, hogy elmegy. Szó nélkül nézem, ahogy távolodnak. Zoé és az ikrek is csendesen állnak. Senkinek nem jut eszébe, hogy egyből haza induljunk, amikor eltűnnek a fák között. Még sokáig a folyó partján maradunk. Enyhe szomorúság érződik mindenkin. Ez egy veszteség. Az, hogy Aszter elment. Ezzel elvesztettünk valamit.
Zoéval elindulunk vissza. Aiék még maradnak a folyóparton. Lassan sétálunk a meredeken emelkedő ösvényen. Zoé a bal oldalamon jön mellettem. Egymásba karolunk. Zoé keze a már erősen domborodó hasán pihen. – Kezdünk igazi törzs lenni! – Zoé engem néz miközben beszél – Ellák fia, aztán Leon kislánya, és majd rövidesen a mi babánk. – A kislányunk! – Zoé rámhagyja, hogy lány. Nem vitatkozik velem. – Ők akkor is itt lesznek, amikor mi már nem leszünk. – Zoé ismét filozófikus hangulatban van – A falut nekik is építjük! – Igen. Nekik is. – Zoé egy kicsit hallgat, aztán folytatja – Egy holdtölte múlva újra cserenap lesz. Megint többen leszünk. És most már északról is jönnek. – Lola nővérétől tudjuk, hogy legalább tízen jönnek egy általunk nem ismert törzsből. Olyan messziről, ahol még Ellák sem járt. – Hatalmas törzs leszünk. Olyan törzs, aki békét teremt. És ezt a törzset Te vezeted, Absa! – Zoé ritkán szólít a nevemen – Nem félsz? – teljesen meglep a kérdés – Mitől kellene félnem? – Attól, hogy valamit elrontasz. Hogy valamit nem jól csinálsz.- Nem. Nem félek. Mannontól, Bartaltól és az apámtól mindent megtanultam. Mannon megtanított az alapszabályokra. A törvényekre. Amik mutatják az utat, mint sötétben a csillagok. Ha eltévedek, akkor sincs más dolgom, mint a szívemre hallgatni. – Szeretni fogod a babánkat, Absa? – Persze, hogy szeretni fogom. Furcsákat kérdezel. – Csak hallani akartam. A Te szádból.
Sokáig nem beszélünk. Lassan haladunk. A fák között látjuk, hogy a nap rövidesen lenyugszik. Már kézenfogva sétálunk. Zoé keze úgy simul az enyémbe,mintha valaki belefaragta volna. Zoé dúdolgat, én a bogarakat figyelem. Végig követnek bennünket. A fülünk mellett repkedve. Állandó zümmögéssel tudatják velünk, hogy jelen vannak.
Zoéelfárad, leülünk egy kicsit. Aiék utolérnek bennünket, de csak Ai marad velünk, Kada, nyakában Hanával nem áll meg. Ai féltő szeretettel veszi körül Zoét. Mindig megérzi, hogy mikor van rá szükség. Most van. Most szükség van rá. Ai valami különleges tudás birtokában zökkenti vissza Zoét a lelki egyensúlyaba. Aztán velünk sétál vissza. Féltettem Ait. Nagyon fiatal még. Féltem, hogy ez az összecsapás a Vértörőkkel megviseli. De csak megerősödött tőle. Csak egy kis szomorúság a szemében jelzi, hogy már tudja, hogy nem csak jó emberek léteznek.
– Mi lesz a baba neve? – Ai kérdez bennünket – Még nem tudjuk! – Legyen Ai kettő! – Zoé a szemét forgatja, én nem tudom eldönteni, hogy Ai csak viccel, vagy komolyan beszél. – Akkor legyen kis Zoé! – Tudod jól ilyen neveket nem adunk. Vannak szabályok. – Zoé csendesen beszél a húgához – Hogyne tudnám. Akkor legyen… – Szerintem mi majd találunk nevét Zoéval! – Ai nem hagyja magát kizökkenteni – Legyen Kruszci! – Hm? Ilyen név nincs. – Zoé mosolyogva válaszol. Kezd jól szórakozni. – Szerintem legyen Aiai! – javaslok most én nevet. Zoé nevető szemmel fordul felém. – Na, azt nem! – Ai nagyon jól adja elő a műfelháborodást. – Ha nekem is van beleszólásom… – Hát nincs! – Szerintem legyen Zobsa! – veti be a nagyágyút Ai. Már mind a hárman nevetünk. – Legyen! – egyezek bele. Zoé úgy nevet, hogy az egész hasa rázkódik. Aztán hirtelen megáll. A kezemet a hasa jobb oldalára húzza. Érzem, hogy mozog a baba. Semmi vad nincs a mozgásában, csak jelezni akarja, hogy ő is ott van. – Ő is nevet! – Zoé a szememet nézi, aztán megcsókol. – Zobsa nevet? – kérdezi Ai.
Nem válaszolunk, mert Ellák baglya repül oda hozzánk, és száll le egy közeli faágra. Zoé odamegy hozzá, és megsimogatja a tollat a hasán. Az állat méltatlankodik, de nem mozdul. – Ezt senkinek nem engedi! – Ai is odamegy. – Imád téged ez a bagoly! – Igen! – Zoénak fülig ér a szája. – De hát ez Ellák baglya! – Ai nem érti a dolgot.
Ahogy tovább indulunk, a bagoly Zoé vállára repül, és ahogy Zoé sétál, a bagoly előre-hátra billeg, de nem mozdul. Zoé vállán marad. – Na ez már tényleg túlzás! – Ainál kiveri a biztosítékot a madár. Ai Zoé mellé lép, és a madár szárnyát kezdi el piszkálni. A bagoly keményen Ai kézfejére csap a csőrével. De eszében sincs elrepülni. – Hagyd! – szól rá Zoé. Ai durcásan méregeti a madarat, miközben a sajgó kézfejét masszírozza. Zoé az egyik ujjával megsimogatja a bagoly hasán a puha tollakkat, mintha azt mondaná neki: majd én megvédelek. A baglyot láthatóan ez teljesen megnyugtatja.
Zoé és Ai beszélgetve kissé előre mennek, ezért én vagyok az, aki a barlang felől érkező Ellákot utolsónak veszi észre. Ellák csak egy pillantást vet a baglyára, de nem szól. Aztán, bár rám néz, de a mondandójá Zoénak szól: Megjött a kunyhóépitő északról!
Horák Árpád 