(136.) Kilenc holdtölte 44. rész

– Csuklik! – Na, ne! Azt lehet érezni? – Csak figyelj! – Nem érzem! – És ezt? – Zoé odébb húzza a kezem a hasán. Egy kis dudor. Érezhetően valami kemény van alatta. – A térde! – Nem. A könyöke! – Elkezdem simogatni a kitüremkedést. A baba nem mozdul. – Nem mozog! – Már nem olyan aktív. – vilagosit fel Zoé. – Kevesebbet mozog. – Hozol nekem inni? – Persze! – Megcsókolom Zoét nyakát, és lemászok a kunyhónk tetejéről valami innivalóért. Zoé a mellvédnél áll, amikor visszaérek, és a forgatagot figyeli. – Rengetegen eljöttek erre a cserenapra! – Zoé a hatalmas hasával finoman a fáperemnek támaszkodik, úgy nézelődik. Nyolc holdtölte óta növekszik a babánk a hasában, ami akkorára nőtt, hogy már ügyeskednie kell, hogy fel tudjon mászni a szűk feljáraton a kunyhónk tetejére. Még egy kicsit nő a hasa, és nem fog átférni a szűk nyiláson. – Északról is jöttek! Lola törzséből. – Ez a legnagyobb cserenap a nyáron. Aratás után vagyunk. – Ellák feszült! – Zoé mosolyog – Így jár, aki egy boszorkány lányát választja asszonyának! –

Amaranta int nekünk lentről. Már tegnap este óta itt van. A két kis farkas úgy követi, mintha Ő lenne az anyjuk. Aszter szerint, aki Hangával szintén eljött a cserenapra, a tél elején vissza kell engedni őket az erdőbe. Szerintem addig sem szabad várni. Tiszteljük és szeretjük a farkasokat, és tudjuk, hogy rövidesen teljesen elvadulnak. Iranyithatatlanok lesznek. Egyszer már láttunk ilyet Aszterrel. Az apám nevelt fel akkor egy árván maradt farkaskölyköt. Apám, aki nagyon szerette, és nagyon jól ismerte a farkasokat, azonnal visszaengedte az erdőbe a kölyköket, ahogy azok eléggé megerősödtek. Később megbízhatatlanná válnak, mondta. Ilyen a természetük. Vadak.

– Több, mint hatvanan vagyunk! – Zoé hozzám simul, miközben hallgat engem – És még harmincan jönnek északról még a nyár vége előtt. Ez Ellák hatása. – Az északi törzsek is változnak. Nézd! – egy nagy csoportra mutatok, akik egy nagy halom élelem mellett ácsorognak – Majdnem annyian jöttek, mint Agatonék. – És a mézük nagyon finom! – Zoé a száját nyalogatja. Nagyon kívánja az édeset, mióta babát vár. – Enid egy csomó ruhát elcserélt! – Tudom! Egy divatdiktátor! – a farkasbőrök mellett Enid ruhái a legfontosabb cseretermékünk. Gabonánk még nincs elég.

Zoé az aratásból is oroszlán részt vállalt. Már amennyire a hasa engedte. Amikor a zöld kalászok aranysárga színűek lettek, az Agaton törzsbeli lányok kijelentették: lehet aratni. Agatonék tapasztalata segített bennünket végig. Zoé szerelmes lett ebbe. Kitöltötte a napjait. A “simogatás”, az hogy állandóan a kalászok közelében van, természetes volt számára. A gabona úgy fejlődött, mint a babánk. Először növekedett, aztán megerősödött végül teljesen beérett. Zoé fő témája a babánkkal töltött közös jövő mellett ez volt. Mindent megtanult róla az Agaton törzsbeliektől. Szerelem volt ez első látásra. – Anya még itt marad! – szakítja meg Zoé a gondolatmenetemet. Amaranta pár nappal a cserenap előtt érkezett, és nagyon élvezi, hogy a három lányával lehet. Így nem lep meg, amit Zoé mond. – És a szülésemre is visszajön! – ez láthatóan megnyugtatja. – Azt mondta, hogy ki nem hagyná! – Ez pont úgy hangzik, mintha bulizni jönne! – Anya szereti Leon asszonyát. Azt mondja, nagyszerű ember. És a babájuk nemcsak gyönyörű, de imádnivaló is. – vált témát hirtelen Zoé. Amaranta valamilyen különleges érzékkel két nap alatt élérte, ami előtte két holdtöltéig nem sikerült. A törzs befogadta Őt. Egyszerűen úgy bánt vele, mintha mindigis közénk tartozott volna. Hálás vagyok neki ezért. Leon asszonya is láthatóan kevésbé feszült azóta, és már nem csak Lolával tölti az idejét. A két baba egyébként teljesen egymásra hangolódott. Egyszerre esznek, egyszerre fekszenek és egyszerre kelnek. – Nézd! – Zoé megint a hasára húzza a kezem, ezúttal a bal oldalára. Érzem, hogy valami kemény mozog a bőre alatt. Nem is próbálom megtippelni, hogy az a térde vagy a könyöke. Zoé most áthúzza a kezem, közvetlenül a melle alá. Ott is érzek valami keményet, de az nem mozog. – Hogy lehet egyszerre két helyen? – Zoé nem válaszol, csak felém fordítja a fejét, és megcsókolja az arcom. Mostanában leszokott a harapdálásról. Én is felé fordítom a fejem, és finoman a puha alsó ajkába harapok. Elmosolyodik az emlékekre. Aztán újra a cserenapra érkezett embereket figyeljük. Zoé teljesen nekem nyomja a hátát, úgy áll előttem. Mindenfelé emberek. A beszélgetés egyetlen hangos duruzsolásként jut el hozzánk. – Figyeld! – Ellák baglya, aki inkább már Zoé baglya, egy alacsonyan lévő ágon ül, és gyanakvóan méregeti a két farkaskölyköt, akik alatta köröznek. Nem tud mit kezdeni az új jövevényekkel. Aztán átrepül egy magasabb ágra. A biztonság kedvéért.

Aszterrel a kunyhónk sarkában beszélgetünk, de mindkettőnk figyelme Zoé felé fordul. Zoé nincs jól. Görcsöl a hasa. Hanga mögötte ül, és a vállát masszírozza, de gyanítom, hogy ez a görcsöket nem enyhíti, maximum a figyelmét tereli el. Amaranta is lánya mellett van, és rövidesen Hana és Ai is befut. Mintha hívták volna őket. Pedig senki nem szólt nekik. A három lánytestvér megérzi egymás rezdüléseit. Ha Zoé nincs jól, azonnal megjelenik valamelyik húga. Aszter kimarad ebből a láthatatlan értesítési rendszerből, pedig Ő is a testvérük. Úgy látszik, hogy a férfiak nem kapják meg ezeket az üzeneteket.

Az ikrek is Zoé köré telepszenek. Így már négy oldalról veszik Őt körbe. Mint egy védőburok. És bár nem tesznek semmit, csak csendben ülnek, Zoé megnyugszik, és el is alszik egy kicsit. Zoé, mióta a hasa óriásira nőtt, és nehezen alszik éjszakánként, képes a nap bármelyik szakában, a leglehetetlenebb helyzetben is pillanatokra elaludni. Nagyon imádnivalóan csinálja. Van olyan, hogy mesél egy történetet, majd egyszer csak szuszugva elalszik, és amikor pár másodperc múlva felébred, képes ugyanonnan folytatni, ahol abbahagyta. Nagyon szórakoztató. A legjobb az, amikor észre sem veszi, hogy elaludt. Nagyon édes ilyenkor.

Aszterral visszatérünk az előző témánkhoz. A cserenap. Messze északról is jöttek ma, és Aszter szerint az Agatontól délre fekvő területeken elő törzsek is eljönnek a nyár végi, hagyományosan a legnagyobb cserenapra. Nagyon vonzóak lehetünk, ha képesek eljönni tiznapi járóföldről. Aszter szerint ez jó, és alig várja, hogy Ő is felépitse a saját faluját a folyó túloldalán.

Lassanként elszivárognak a vendégeink, és Zoéval kettesben maradunk. A görcsei enyhültek, és pihent is egy kicsit. Mosolyogva néz engem. – Szeretlek téged, Absa! – beleborzongok, ahogy kimondja. Már rég hallottam Tőle ezt, és most nagyon jólesik – Én is szeretlek!

Kézenfogva mászunk fel a tetőre aludni.