A kávéscsésze egyből darabokra törik a repülőgép szélvédőjének belső oldalán, és barnás színű lével borítja be annak az alsó részét. A másodkapitány értetlenül néz Alexandrára, és már éppen tenne egy szaftos megjegyzést, amikor ő is meglátja a kapitányt. A kapitány tágra nyílt szemmel, oldalra dőlve ül a székében. A kitekert, merev póz, az üveges szem… A másodkapitány Alexandrára néz, és a sápadt arcából egyértelmű neki, hogy ugyanazt gondolják. A kapitány halott. A kávéscsészéje valami érthetetlen okból nem esik ki a kezéből. Most is ott lötyög benne a kávéja maradéka. – Nézd meg, hogy van-e orvos az utasok között! – Alexandra lassan hátrál ki a pilótafülkéből. Nem tudja levenni a szemét a halottról. – Kényszerleszállást hajtunk végre a legközelebbi repülőtéren! – a másodkapitány most a fedélzeti mérnökhöz beszél, és közben arra gondol, hogy Alexandra vajon megmentette az életét. – Melyik a legközelebbi repülőtér? – Budapest! – Szólj nekik! – Csak egy állatorvos van a gépen. Bizonytalanul lép be a fülkébe. – Én állatorvos vagyok! – az orvos vinnyogó hangon beszél. Nem igy képzelte el a mai napját. A másodkapitány nyugodtan szól hozzá – Meg tudja állapítani, hogy halott-e? – Igen. De halotti bizonyítványt nincs jogom kiállítani! – a másodpilóta csendesen sóhajt – Arra nem lesz szükség! Csak vizsgálja meg! – Mi a fenéért kellene halotti bizonyítványt kiállítani? A doki megzavarodott. – Budapest fogad bennünket! Nyolc percre vagyunk! – Mi legyen az ebéddel? – Alexandra az ajtóban toporog. Nagyon szívesen lenne máshol. – Nem szolgáljuk fel az ebédet! – Úgy látszik, mindenki hülyeségeket akar kérdezni! Mi a fenéért szolgálnánk fel most az ebédet? A másodpilóta az orvost figyeli. Az gyorsan visszanyeri a lélekjelenlétét, és a kapitányt vizsgálja. – Nem természetes halál. De kétség kívül halott! – Hogy érti, hogy nem természetes halál? – Valószínűleg megmérgezték. – Az orvos elgondolkodva néz a halott kapitányra. – De fura az egész! – Mi a fura? – A görcs a halál után is megmaradt. Láttam már ilyet kutyáknál. Ez nem a hullamerevség. Nem ismerek olyan mérget, ami így hat. – Gyilkosság történt? – Alexandra kérdez közbe. Kezd teljesen kiborulni – Alapos vizsgálatot fogunk tartani! Kapcsolj össze a Budapest toronnyal! – A torony egyből jelentkezik. A másodkapitány megadja a gép számát. A torony egyből közbevág. – Szabaddá tettük a hetes leszállópályát! Oda tegye le a gépet! A pálya végén álljon meg. Ne jöjjön közelebb a terminálokhoz. Mindenki maradjon a fedélzeten. Két nyomozó, és egy orvos a géphez megy. – Alexandra összenéz a másodkapitánnyal. Hogy hogy mindenki maradjon a gépen? Ilyenkor nem ez a szokásos biztonsági protokoll – Mi az oka, hogy az utasoknak a gépen kell maradniuk? – a másik oldalon hosszú csend. A forgalomirányító érezhetően hezitál, hogy mit válaszoljon. – Ez az utasítást! – válaszol végül. Majd hozzáteszi. – Ma ő a harmadik halott kapitány. Mind repülés közben halt meg, és mindegyik Moszkvából indult. – majd egy rövid szünet után még hozzáteszi – Vigyázzatok magatokra! Fogalmunk sincs, hogy mi folyik itt!
Az állatorvos még mindig a halott kapitányt nézi. Közben az állát vakargatja. Magának bólogat egy darabig, aztán a másodpilótához fordul. – Ha már nincs szükség rám… – Köszönjük doktor úr! És kérem, az utasoknak ne beszéljen erről! – Persze, persze! – az állatorvos motyogva távozik. Alexandra továbbra is a pilótafülké ajtajában áll, és a kezét tördeli. – Mit csinálunk vele? – a kapitány felé bök az ujjával – Nincs időnk kivinni innen! Mindjárt leszállunk! – Jaj, ne! – Alexandra egy terítőt hoz, és letakarja a kapitányt. Így pont úgy néz ki, mintha egy kísértet ülne a székben. A lepedő alól kilógó kávéscsészét is megpróbálja kivenni a kezéből, de a halott kapitány olyan görcsösen szorítja, hogy csak a harmadik, nagyon erős rántásra jön ki. A rántás akkorára sikerül, hogy a kávé maradéka kilöttyen, beterítve a műszerfalat. Alexandra kétségbeesetten néz a másodpilótára. – Nyugi! Mindjárt leszállunk, és elviszik innen! – bátorítoan néz a lányra. Alexandra hálásan néz vissza rá. Nagyon kezd elege lenni az egészből.
Alexandra távozik az immár üres csészével, a másodpilóta pedig a néhai kollégáját nézi. Pontosabban a terítőt, amivel le van takarva. Három kapitány, gondolja. Három kapitány egy napon, és mind Moszkvából indult. Mi a fene folyik itt? Csak egy ostoba gondolná, hogy ez véletlen. Terrorakció? Basszus! Az egész egy szar! Ilyen gyorsan meghalni! Tuti valami méreg! A kávéban lehetett? Akkor Alexandra megmentette az életemet! Nem. Nem a kávéban volt. Három kapitány halt meg. Ha csak úgy megmérgeznek valami alapanyagot, akkor más is áldozatul esett volna. A Budapestiek azért jó fejek voltak. Ilyen információt nem adhattak volna ki. És ahogy a legiirányító beszélt! Tuti fogalmuk sincs, hogy mi az ábra! Ha Alexandra visszajön, szólok neki, hogy készítse fel az utasokat. Most nagyon nem hiányzik egy pánik!
Alexandra és egy másik utaskísérő lép be a pilótafülkébe. Mindketten halál sápadtak. A másodpilóta rájuk néz, és próbál bátorítóan beszélni. – Tájékoztassátok az utasokat. Öt perc múlva leszállunk. Övek, mindenki a helyén, de hát tudjátok mi a dolgotok! Annyi, hogy ha földet érünk, nem nyitjuk a vészkijáratokat. Minden utas a helyén marad, a géppel pedig a leszállópálya végén maradunk. És várjuk a Budapestieket. Ennyi. Van kérdés? – Hogy halt meg a kapitány? – az Alexandraval érkező légikisérő elhaló hangon beszél. Sokkos állapotban van. – Alexandra! Te beszélj az utasokkal!
A másodpilóta előre fordul, és ellenőriz néhány műszert. Gond nélkül le tudja tenni a gépet. Ez rutinfeladat. Ehhez ő egyedül bőven elég. Az idő gyönyörű, és a gép hibátlanul működik. A mellette lévő ülésre néz, megcsóválja a fejét, és beleszól a mikrofonba. – Budapest torony! – Itt Budapest torony, hallgatom! – Látom a leszalló pályát! Megkezdem ereszkedést! – Rendben! Sikeres landolást!
Ahogy visszaérsz a mosdóból, azonnal átnyúlsz Lili combjai felett, megfogod a biztonsági övét, és szó nélkül becsatolod. Lilinek nincs ideje megkérdezni, hogy ezt miért is csinálod, mert a közvetlenül utánad érkező Alexandra a szája elé emeli a mikrofont, és egyből beszélni kezd. – Hölgyeim és Uraim! Kérem, mindenki foglalja el a helyét, és csatolják be az öveiket! Öt perc múlva nem tervezett leszállást hajtunk végre Budapesten! Kérem, hogy a leszállás után is maradjanak a helyükön! A leszállás után tájékoztatni fogjuk önöket a történtekről, és következő tennivalókról! Köszönöm!
Ahogy az övedet kötöd be, látod, hogy Lili az arcát az ablakhoz nyomva a hajtóművet figyeli. Nyilván a rendellenes működés nyomait keresi. Azt nézi, hogy füstöl-e a motor. – A gépnek semmi baja! – Lili feléd fordul – Akkor miért szállunk le? – Lilire nézel, és kivársz egy kicsit a válasszal. Imádod a melodrámát. – Meghalt a kapitány!
Horák Árpád 