Fölé kell hajolnom, hogy a szemébe tudjak nézni. Jó másfél fejjel alacsonyabb nálam. Kissé távolabb áll meg tőlem. Nem mer a közelembe jönni. A hangja úgy búg, ahogy csak a hódítani akaró nők tudnak beszélni. Mindent bevet, hogy meghódítson. Mutatja amit hozott, és közben gyakran rám pillant. Az egész csak színház. Semmi jelentősége. A tekintete kíváncsi és kutató, mégis mögém néz, nem rám. Stabilan áll, enyhén előre dőlve. Az izmos combjai megfeszülnek. A tartása kissé görnyedt, mégis erőt sugárzó. Az egész megjelenésében van számomra valami szimpatikus. A ruhája, és az egész lénye. Sugárzik. Bejön nekem.
És ezt Ő is érzi.
Horák Árpád 