Kedvesen beszél hozzám. Rövid idő alatt, sok információt cserélünk ki. Jól érzem magam. Simán tudnék vele sok időt eltölteni. Nagyon sokat. Egy hullámhosszon vagyunk. Ilyen ritkán adódik egy ember életében. Tudom ezt, és megbecsülöm ezeket a pillanatokat.
Mégis.
Nem klappol minden, de az előzmények után nem vagy meglepve. Mégsem jut ez eszembe, egészen az elválás pillanatáig. Akkor is csak azért, mert a szemünk találkozik. És egy pillanat elég. Elég ahhoz, hogy tudjam, hogy mindaz, amit láttam és tapasztaltam, az valóban ott van.
Csakhogy van ott valami más is. És ez felülír, és lényegtelenné tesz minden tapasztalot.
Ott van a sorsa.
Horák Árpád 