A kiskutya már nem tudja követni a tempódat. A farkát még lelkesen csóválja, de a fejét már kókadtan lehajtva szedi utánad a lábait. Az aranyszínű bundája csupa is sár.
Sok volt neki ez a séta. Az nem kérdés, hogy jól érezte-e magát. Boldog fáradtsággal bandukol mögötted. A piros nyakörve nem csak túl nagy, de nem is illik hozzá. Időnként megrázza a fejét, de ez sem segít. Zavarja, hogy a nyakán van.
Ahogy átérsz a gyalogátkelőn újra meg kell állnod. Megint két gyerek. Odaszaladnak hozzá, beletúrnak a selymes bundájába, és felteszik a szokásos kérdést. Hogy vívják a kutyát. Te rezignáltan válaszolsz. Ma már sokadszor.
– Karácsony. Karácsonynak hívják.
Horák Árpád 