Az ajtón belépve boldog farkcsóválással rohan a hálószoba felé. A farkáról szanaszét repülő sár, világosbarna pöttyökkel teriti be a nappali falát. Kétségbeesve nézed.
– Héj, héj, héj!
Megáll az ajtóban, és visszanéz rád. Nem érti, hogy miért nincs ott, akit keres. És mivel nem találja, úgy dönt, hogy te is jó leszel neki. A hozzád visszavezető utat már más nyomvonalon teszi meg. Jól látszik a fehér szőnyegen.
Az előszobában megáll előtted, és folyamatosan járó farokkal, várakozva néz rád. Miután az előszoba festését is végleg tönkreteszi, a konyha felé veszi az irányt. Felkapod az öledbe. A ruhádnak már úgyis mindegy.
Próbálod menteni a menthetőt.
Horák Árpád 