A szeme játékos, boldog mosollyal néz rám. És követelőzve. A csipőjét enyhén a tenyeremnek nyomja, ahogy megérintem. A hátán fekszik, én mellette a bal oldalamon. A fejét kicsit el kell fordítania, hogy a szemembe tudjon nézni.
Egy ideje már nem beszél. És minden reakciójából árad a vágy. Akarja. Mohón akarja kapni, amit már hetek óta, minden este kap.
Aztán picit megmozdul. Finom mozdulat. Mintha a testén egy hullám szaladna végig. Egyből becsukódik a szemem, és a szám alig észrevehetően kinyilik. Aztán a kezét is elinditja felém. Mindketten szélesen elmosolyodunk, amikor hozzám ér. Közben kialszik a mécses, és a szobában teljes lesz a sötétség.
Úgy kell megkeresnem a száját.
Horák Árpád 