Bizonytalanul nézte magát a reptéri mosdó tükrében, az utóbbi időben elvékonyodott haját elfeküdte, borostás volt, és annyira nyúzott volt, hogy csodálkozott, hogy nem tartóztatták le. Többször erőset kellett pislognia, hogy élesen lássa az arca kontúrjait, a mesterséges fény homályossá tette a világot, és Fred most örült ennek. Nem akart semmit látni.
fogalma sem volt, hogy most mit csináljon. Nem volt terve, csak annyi, hogy elmondja a nővérének a betegségét. Nem tudta már magában tartani, muszáj volt valakivel megosztania, hátha csökken az állandó feszültség, mai kínozta, tönkretette a napjait, és folyamatosan emlékeztette, hogy az agy bizony tudja, mi az igazság, bármennyire is próbálja mélyre ásni.
(748.) Isten megbocsát 5. rész
Horák Árpád 