Pattogott és reccsent, aztán úgy omlott össze, mint egy ferde torony, és a rakás tetején fekvő hasáb tompa puffanással landolt a parázsban. Fél órája égett a tűz. Közben a nap lebukott a fák között, és az utolsó sugara sikítva fröccsent szét a mélyzöld lombokon. Kilenc óra lehetett, talán több, későn sötétedett egy meleg nyári nap után. Az aljnövényzetből motoszkálás halattszott, a békák és a tücskök egyszerre kezdtek rá. A falu utolsó háza már a sötétbe veszett, magányos bagoly szállt le az ágra; az erdő az éjszakára készült. A tűz világított csak, a holdat felhő takarta. Baljós, fekete felhő.
782. Nap
Horák Árpád 