Hátrafelé mászott a forró homokban, az egyik ollójával spirálokat hagyva maga mögött. Két hónapos volt, amikor elvesztette az egyik lábát, és az elmúlt tizenhét évben csak csálé nyomok maradtak utána a tengerpartokon. Másfélszer akkora volt, mint a többiek, és lilába hajló vörös színétől különlegesnek látszott. Megszokta már, főleg a gyerekek figyeltek fel rá, botokkal piszkálták, időnként felkapták, és a vízbe hajították. Nem félt tőlük, ez csak játék volt, bolondozás, egy kis vasárnap délelőtti móka.
Aznap üres volt a part, a vihar távol tartotta a kirándulókat; békés volt minden, az ég kékjét is csak néhány bárányfelhő törte meg.
783. nap
Horák Árpád 