Szeplők borították az arcát, és ez egyáltalán nem illett a barna, göndör hajához és a dús szemöldökéhez. Ha nem mondja is tudtuk volna, hogy az anyja görög, – de mondta. Ártatlan, tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal mesélt, a nővéréről, a családi vállalkozásról és az álmairól. Nem arra vitte az élet eddig, amerre menni akart, mindig másra vágyott, és várta, hogy az álma beteljesül. Költözik, utazik, ha kell, segít, megváltja a világot, csak az is segítsen már neki.
Bosszúsan ment el, csak egy köszönést odavakkamtva, durcásan, hiányérzettel. Pedig mindent megtett, elment a végsőkig, a cukiság faktor az eget ostromolta.
784. nap
Horák Árpád 