Várlak, mert jössz, hangodat hozod meg a mosolyodat, nekem. Mellettem ülsz, a hátad feszül, rám vársz, az érintésemre.
Puha a szád. Mélyen nézel a szemembe, várod a következő csókot, jöjjön már. Szeretem a bőröd, követelőzik.
Csak reggel ébredünk, maradni akartál, maradj örökre, visszatérő kételyek nélküli világot ígérek neked.
Rebecca. Szeretem a neved. Felkelő napot hozol, büszkén tartott fejet, én hátulról ölellek, és hunyorogva nézzük az első reggelünket, örökre veled, ezért éltünk eddig.
Horák Árpád 