(942.) Rebecca 4

Várlak, mert jössz, hangodat hozod meg a mosolyodat, nekem. Mellettem ülsz, a hátad feszül, rám vársz, az érintésemre. 

Puha a szád. Mélyen nézel a szemembe, várod a következő csókot, jöjjön már. Szeretem a bőröd,  követelőzik. 

Csak reggel ébredünk, maradni akartál, maradj örökre, visszatérő kételyek nélküli világot ígérek neked. 

Rebecca. Szeretem a neved. Felkelő napot hozol, büszkén tartott fejet, én hátulról ölellek, és hunyorogva nézzük az első reggelünket,  örökre veled, ezért éltünk eddig.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s