(942.) Rebecca 3

Mellettem állsz, szemed az égen, megfognám a tekinteted, de nem hagyod. Érezlek. A lelked tiszta, erős vagy, elég lesz a boldogsághoz, neked. Hintázol. Imádlak ilyenkor, önmagad vagy, nem hiányzik senki, várnak, ha hazamész, mindig. Így születtél. 

Hosszú az ujjad, várom, hogy érints, szép mindened, szétsugárzod a szíved, én az árnyékban vagyok; oda nem látsz be. A földet nézve nincs előre, csak a sár. De a lelkem virágként nyílik, kaleidoszkóp az élétem, száz világot teremtek, neked, Rebecca; messze vagy, de lehet repülni. 

Ismerem a hangod. Ismerem. Nem kell értenem, Bábelben is jók lennénk, a piacon meg tudod, hogy spenótot akarok. Ki vagy te, kérdezem néha, de nem várok rá  választ, csak nem tudok betelni a csodával. Hogy létezel. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s