Üres a város. Nem a könnyű őszi eső űzte el az utcáról az embereket, ünnepnap van. Pár orosz szó, néhány taxi. Ennyi.
És te.
Rikító fehér a pólód, mint a lelked utolsó darabja; azt csak a halálod előtt akarod bemocskolni. Belém karolsz, közel az étterem, nem vagyok éhes. Halászlé és túros rétes, meg három sör; mindet te iszod. Barna, egyenes a hajad, pont ilyennek képzeltelek, és kedvesnek, hogy mindig van időd és persze együttérzel. Amennyire kell. Nem jobban. És ilyen vagy, tényleg. Tudod mi kell nekem.
Testvérek vagyunk.
Horák Árpád 