Szerző: Horák Árpád

A harmadik volt már, mégsem vált könnyebbé - súlyként nehezedett rá az este. Szorította valami a mellkasát. Préselte, virágok szirmát tépve; és lenyomta a mélybe. Már nem volt esélye. Voltak persze érvei. Meg hite, hogy erős; de megcsalta az ítélete önmagában. Karót vágott mellkasába az élet, ő meg... Nos. Nem sikerült neki. Maradni. Van olyan,… Tovább (1307.) A harmadik →

Horst arca eltorzult. Nem tálalta komfortosnak a helyzetet, szabadult volna - de nem tudott. Gyarlónak érezte magát. Olyan embernek, aki nem áll a többiek felett. Döntenie kellett volna, de nem volt rá képes. A helyzet világos volt, nem ez volt a gond. A szíve. Az volt a gond. Szofinak hívták. Már ez szíven ütötte. Aztán… Tovább (1307.) Gyarló vagyok →

Vasárnap volt. Surino ebédet főzött. Száraz volt az idő, kiszívta az emberekből az erőt. Elvitte a vizet belőlük. Gyík pihent a szikla szélén. Surino a hetedik hónapban volt. A keze a hasán pihent. Lassan keverte az ételt. Hús és sárgarépa. Nem volt illata. Semmi illata. A kecskék egy csoportban álltak az itató mellett. Surino az… Tovább (1306.) Fájdalom 2 →