Szerző: Horák Árpád

Greg és Ealsh lépett be az utolsó nap reggelén a komp hátsó kabinjába. Szalámis szendvicset kerestek, ásványvizet és azt a gomba konzervet, amit a kapitány az Eldoranról hozott. Ealsh piros szoknyában, és abban a fehér blúzban volt, amit Greg arról a babáról húzott le, amelyik a háromemeletes áruház felső szintjén, a lapos tető alatt volt.… Tovább 1089. nap →

Hárman ültek fel a kismotorra, arra, aminek levágták lemezollóval a lábtartóját, hogy menőbbnek tűnjön. A motor ettől csak szánalmasabb lett, igazi falusi szemét, de a srácok a kocsmából jöttek, és rohadtul nem érdekelte őket semmi. Az első kanyarban elestek. A leghátul ülő a többieket szidta, úgy gondolta, elkerülhető lett volna az egész, ha tud vezetni… Tovább (1088.) Azon a napon →

A Tescoban a sorok között sétált, és mosolygott. Az öblítőt már a kocsiba tette, nem tudott koncentrálni, fagyit is akart, csokisat, de nem tudta, mikor fog hazaérni, és ha elolvad, semmi értelme nem lett volna annak, hogy megveszi. Patrícia gyakorlatias és előrelátó volt, gyerekkorában felénknek hitték emiatt, de Josh ezt szerette meg benne, olyannyira, hogy… Tovább 1086. nap →

Tremmeltek. Josh nem tudta, mit jelent ez a szó, három hete költözött Észak Dakotába, magát az eljárást sem ismerte, Susan mutatta meg neki, meg a falut is, bár azon nem sok látnivaló volt, Susanon kívül. Josh azonnal beleszeretett, másnap megkérte a kezét, és Susan igent mondott neki. Azt mondta, már várta Josht, Josh nem értette… Tovább 1085. nap →

A hátsó boxban ülök le, bár már nem szeretem annyira, mióta bekameráztak. Nem rendelek, megvárlak, jók ezek a beszélgetések veled. Nyugodt és békés lesz tőle minden. Kint süt a nap, mellettem szobanövény, üres a hely, csak egy asztalnál ülnek. Megjössz. Kávét iszol sok tejjel, az édesítőt a táskádból veszed elő, közben már mesélsz, az életed… Tovább 1084. nap →