Szerző: Horák Árpád

Furcsa fintorral rándult meg Caren arca, már a kanapén ült egy ideje, abban az ugrásra kész pózban, ami annyira a sajátja volt. Lábát maga alá húzta, teste előre dőlt, de csak kissé, mert Caren jól ismerte magát, és igyekezett tompítani a reakcióit. Aznap egész sikeresen. Fran jött át hozzá, a legjobb barátnője, illetve a volt… Tovább (1077.) Olvasni téged →

Carol tanította meg a csoporttal játékot, és Carolról mindenki tudta, hogy északról jött, azok meg mind megbízhatatlanok. Egyszerű volt a mondóka, közben ide-oda kellett futni, a gyerekek valahogy mégsem szerették. Ha egy napot kibírok nélküled, kibírok egy hetet is. Ha egy hetet kibírok nélküled, kibírok egy hónapot is. Ha egy hónapot kibírok nélküled, kibírok egy… Tovább (1075.) Ha egy napot kibírok nélküled →

Fran kettőszáznyolcvan métert zuhant, mielőtt szörnyet halt. A balesetet három tagú bizottság vizsgálta, ennek mindig Fran apja volt az elnöke, de leszóltak a Grebeei sheriff hivatalából, hogy a megyeiekhez kerül az ügy. Egy apa mégse vizsgálja a lánya halálát. A törvény megengedő volt e tekintetben, de a körülmények kényessé tették az ügyet. Három vallomás, három… Tovább (1075.) Hazugságok →

Greg erős vállal támasztotta a padot, Chloe nem akart már hintázni, de leszállni sem akart, csak apázott, nem volt hajlandó sem lejönni, sem más szót kimondani. Apci. Három hete kapott rá erre, Greg nyakába csimpaszkodott, ott is aludt el este, szép arccal, úgy, mint amikor még boldog családban élt. Ramonát egy éve vesztették el, baleset… Tovább (1074.) Angyallal ébredni →

Három, zöld, közepes méretű uborkát hozott ki az üvegházból. Jane reggel nézte meg a termést, hozott paprikát, uborkát, patisszont; ami érett volt, leszedte. A közepes méretűeket kereste. Ő használta ezt a szót, szőke, copfos kislányként talált rá, és nem engedte. Clair, a nagynénje, aki két éves kora óta nevelte, elnéző mosollyal fogadta a bohókás szót,… Tovább (1073.) Fényes a reggel →

Fény csillant a felhőkön, sárgára festette a domboldalt a nap, ma kétszer is. Gyorsan ereszkedtünk a völgyben, vitt az élet, mellettünk gyorsuló fák mellett jött a zöld, a szél, ami a tó felől fújt, meg egy régi barátság és az erdő. Az erdő fogadott bennünket, hűvösét ajánlotta, szellőt meg árnyékot és nyugalmat is. Ne siess!… Tovább (1072.) Angyalok között jártam →