Szerző: Horák Árpád

Még nem jött fel a nap, a madarak mégis olyan vidáman csiviteltek az aranyeső ágain, mint egy boldog, nyári délelőttön. Karen ünnepre készült, Fred születésnapjára, és arra, hogy megkérik a kezét. Egy hete tálalta meg a gyűrűt Fred zakójának bal zsebében, Karen nem kutatott, tisztítóba vitte a ruhákat, Fred is tudta, furcsa is volt Karennek,… Tovább 995. nap →

Zöld fény villan a szemedben, engem nézel, úgy, mint mindig. Az arcod kisimul, ilyenkor átadod magad nekem, teljes a bizalmad, egy alma van a kezedben, beleharapsz, de a szemem nem engeded. Rebecca. Egy napért veled érdemes volt élnem. Rózsát hoztam ma neked, a szirmok szélén kék csík fut, vázába teszed, érzem, hogy szereted; mint engem.… Tovább (993.) Rebecca 9 →

Ma tizenegy éve léptem először a Windsor fedélzetére. Fennhéjázó név ez egy Balaton 15-nek. Nem szerettem vitorlázni, motort akartam a hajóra, erőset, és kormányt, amivel irányíthatom, egészen Siófokig, a Kenderes csárdáig. Ott a legjobb a rántott hús. Ez a méltatlanul elfeledett étel, ami frissen kisütve burgonyával és uborkával utolérhetetlen bármilyen másik étel számára, - ha… Tovább (990.) Ma →

Nem lehetett felhúzni a vödröt, mindig elakadt a gyűrűkben. Mélyen belehajoltam a kútba, és többször is megrántottam, de a beton kútgyűrűk rosszul illeszkedtek, és a kilógó peremen méteres akácfák törtek felfelé, ebbe meg minden beleakadt. Modern kút volt, alig húsz éve ásták, tekerős felhúzó nélkül, csak egy felhajtható falap fedte, a vödör csak mellé volt… Tovább 989. nap →