Szerző: Horák Árpád

Egyre erősödő hiányérzet és düh: így telt az este. A remegés, ami délután kezdődött, már elmúlt, a helyét átvette a kétségbeesés, a félelem és a gyötrődés. Reggel jeleket látott, magának bizonygatta, hogy az csak káprázat, nem a valóság, mert nem lehet az. Könyörgött magának, hogy térjen magához, de egy erő csak húzta, húzta és nem… Tovább 802. nap →

Világosbarna nadrágot viselt, azt a senki által nem szeretett színt, könnyű anyagból. A kisbolt fele tartott, és ahogy befordult a Kristal strassén, a szél meglebegtette a nadrágot, a combjának feszítette, rátapadt, láthatóvá téve az alakját. Gwen szélcsatornának hívta azt a részt, és ott tényleg mindig mozgott a levegő, viharok előtt is ott csapott le először.… Tovább 801. nap →

A narancssárgát választotta, azt, amelyik a halványzöld előtt állt, közben az orrcimpája erőteljesen pumpálta az orrába a füstöt. A csípős illata egy szultán palotájába repítette volna bármikor, de az a nap más volt, mint a többi. Csak forgatta a gyertyát, és homlokráncolva kutatott az emlékei között, és próbálta felidézni, hogy a két szín megegyezik-e. Minél… Tovább 799. nap →

Hátra ült be, a megszokott helyére; a többiek mindig vitatkoztak, hogy ki ül a sofőr mellé, de őt hagyták mindig hátul ülni, ott neki tudta támasztani a fejét az ablaknak, és ha rálehelt, tudott írni rá. Múltkor egy szívet rajzolt, de most nem azt fog, mert akkor kinevették. Ismerős volt az út kollégium felé, a… Tovább (798.) Martin 6. befejező rész →

Az őr intett Martinnak, hogy bemehet, és megnézheti a kilövőállást, az egyik technikus adott neki egy hüvelyt, azt mondta abból pont egy kéket lőttek fel, nyugodtan vigye csak haza. A hüvely még langyos volt, fekete a koromtól, és a lőpor szürkés-kéken a szélére égett. Beteszi majd a többi közé, a szekrénye alsó fiókjába, mert a… Tovább (797.) Martin 5. rész →

Hét durranás egymás után, ez már a finálé, erről is olvasott, most nagyon kell figyelnie, mert jön a két sárga, aztán a zöld-fehér-vörös kombináció. A vörös nem piros, ő tudta a különbséget, a szobatársai szerint ez tök mindegy, de Martin tudta, hogy ez nem így van. Meg azt is mondták, hogy törődjön inkább Ludmillával, mert… Tovább (796.) Martin 4. rész →

Néha beszélgettek is vele, bár neki nehezebben ment a tanulás, és a többiek szerint neki nem is kellene tanulnia, minek, hiszen egész életében egy intézetben fog élni. De Martin tanulni akart, villanyszerelő akart lenni, azért, hogy a világot színes fényekkel rakhassa tele. Erről mesélt Ludmillának, aki mindig meghallgatta, és azt mondta, hogy szerinte sikerülni fognak… Tovább (795.) Martin 3. rész →