Szerző: Horák Árpád

Milyen ember az, aki atyái hitét eldobja, csak hogy oltár elé vezethesse fekete öltönyben fehér ruhás menyasszonyát? . Joe Bolden Knight végigsimított a fogantyúkon, és megállt. A garázskaput már felnyitotta, az utca még pihent, a nap sem kelt fel, az újságkihordó csak ötven perc múlva indul - ezek voltak Joe pillanatai. Csend volt. Nem azért,… Tovább (1591.) Atyáink hite →

Emlékek között autózom. Az út visz arra, nem én megyek. Fák, a táj, egy falu és a balra fordulások emléke. Egy lejtő. Egy kút. A nádat levágták. Így legalább látni a tavat. . Színek. Meghatározhatatlan szinek. Mályva, rózsaszín és barack. A nap tud ilyet. . És piros. . Oldalak egy könyvben. Jel az ajtó fölött.… Tovább (1587.) Veled villan →

Kettőezer-húsz február öt. . Nevezetes dátum. Azt könnyű lesz megállapítani, hogy milyen az idő. Csak ki kell nézni a konyhaablakon, a szomszéd ott ül az erkélyen. Nagykabát (nagyon nagy), sapka: hideg idő. Nagykabát, sapka nélkül: hideg, de napsütéses. Csak póló: meleg idő. Póló és napernyő: hőség. Gondolom nagykabát, sapka. Február elején még nem indul el… Tovább (1587.) 2020.02.05. →

Fél év. Ennyi kellett hozzá. . Sokszor azt gondolom, hogy mindenki tudja azt, amit én. Hát nem. Fél év kellett hozzá. Na, jó. Majdnem hat hónap. Néhány nappal azért kevesebb. . Evidensnek tűnhetett volna, mégsem volt az. Az egész olyan volt, mint egy lépcső. Vagyis olyan lehetett volna. Egyik lépes a másik után. Egyre magasabbra.… Tovább (1584.) Fél év →

Hat óra után történt. Hugh álmosan sétált le a parkolóba, enerváltan kereste a kulcsát, és várta, hogy magához térjen. Nem aludt éjszaka, ólmosan nehéznek érezte a tagjait, az energiája valahol máshol volt, de a bolt a város másik végén volt, és nagyon nem tálalta a helyét, így jó ötletnek tűnt kimozdulni. Csinálni valamit. Hugh várta… Tovább (1583.) Szeresd a csillagokat →