Szerző: Horák Árpád

Zúzmarás a reggel, Bakonybél másodszor tündököl az évben, nyáron smaragdzöld lombok között ébred a pára, turistát csinál a helyiekből, és vasárnap reggel túrós rétes friss illatával teríti be a falut. A késő ősz más. Megfagy hajnalban a víz, a róka gyakrabban jár a körtefa alá, a kémények délután füstölni kezdenek, a kocsma sötétedéskor bezár, végre… Tovább (1235.) Rab vagyok a titkok között →

Ibolyából váltott világoskékre az ég, a felhők lassan úsztak el az ablak előtt, az eső meg úgy verte az üveget, mint amikor slaggal locsolsz: ritmusosan kopogtak az óriás cseppek, hogy aztán lassan folyjanak le a párkányig. Őszi eső volt, de nem a hideg, nyálkás, ami a ruhád alá kúszik, ez még a nyarat idézte, barátságos… Tovább (1235.) Két rész eső egy rész napfény →

Szürkén borult a víz fölé a fűz, a tücskök hallgattak, az avart hideg szél fújta, gyöngyvirágnak nyoma sem volt már, a büszke nap meg a felhők mögé szorult. Május hetedike előtt lehetett pár nappal. Iparkodott a tó, hogy vendégeit kellemesen fogadja, és elrejtse a lyukban, míg egyenes háttal padra nem ülnek a levelek susogását hallgatni.… Tovább (1235.) Nilla →