Kategória: .

A hullám oldalról érte el a bárkát, oldalba csapta, és akkorát billentett rajta, hogy a vietnámi szakács elejtette a kését. Hetek óta hullámzott. Az öbölnek a hátsó, addig békés részét szétverte az orkán, a parti fák a homokpadig hajoltak, mintha az ördög betette volna a lábát az ajtórésbe, és ott minden gonosz beáramlott volna, hogy… Tovább (1231.) Fecseg a felszín, hallgat a mély →

Narancssárga csikot húz a nap a Kőris hegy felett, nyár van még, az a fajta, ami a szőlőt édesre érleli. Lassulni kezd az élet, befelé fordul, békésen, azzal a bölcsességgel, amitől a gepárd is tudja, hogy mikor kell egy gazella üldözésével leállni. Egységben vagyunk. A nemgondolkodás tiszta ereje hat át, kitolva belőlünk mindent, ami nem… Tovább (1230.) A nap vége →

Július negyedikén történt. Nem volt Függetlenség napja, mint Amerikában, ez itt történt a szomszéd utcában, két házzal Markovszkiék fölött. Rita palacsintát sütött, pont a lisztet adta hozzá a tejhez, amikor beviharzottak az ikrek. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojássárgája. Égetően rossz lányok voltak. Egy hónap telt el a suliból, és már négy beírásnál tartottak. Az… Tovább (1230.) Ikrek →

Szépek a szavaid, Rebecca, mint apró mag kerülnek belém, hogy mondatokká és oldalakká nőjenek. Száz vágyamat cserélném be erre mindig, akarom hallani, a te szádból, onnan máshogy jön ki, úgy, mint oroszlán lép ki a pampafűből, fenségesen, lenyűgözően és lustán. De nem úgy lustán, mint ha a kanapén tespedsz, máshogy lustán, mert van ereje lassan… Tovább (1230.) Szépek a szavaid →