Kategória: .

Kora reggeli séta a zárt udvaron. Az különleges nekem. Együtt ébredek a világgal. A fű még száradni sem kezd, a tulipánok szirma meg úgy veri vissza a napfényt, mintha előbb elnyelné, csak hogy visszaadhassa, megduplázva. Jól megcsócsálja, aztán köpi vissza a szemembe szemérmetlenül, az álom utolsó morzsái csettintésre tűnnek el, a nap felé fordított arcomra… Tovább (1206.) Harmatcsepp a lelkemen →