Kategória: .

Fiorellának hívták, állította, hogy ez magyar név, de az osztálytársai megegyeztek, hogy csak olasz lehet, mint Fiorella apja, akit még senki nem látott, bár Fiorella szerint létezett, és magyar volt ő is, mint a neve, de ez ellentmondott a fekete hajának, a barna bőrének, és a sötét szemének. Fiorella szerint a magyarok között is vannak… Tovább 766. nap →

Ezüstösen csillogott, és messziről látszott a sűrű, fénylő felületről, hogy higany folyik az utcán. Az emberek morogva kerülgették, féltek tőle, soha nem láttak még ilyet. Nem csak az volt a meglepő, hogy egy mérgező nehézfém esővízként hömpölyög az út menti árokban, hanem a mennyisége is. Több ezer liter lehetett, bár a végét senki nem látta,… Tovább 765. nap →

Százharminc méterrel a cél előtt esett össze, ott dőlt a bajnoki cím, nem Ted nyert. Az egyetemi bajnokság nem volt fontos, a világbajnokságra készült, az meg csak három hónappal később lett volna, ezért engedett a csábításnak, és elfogadta a meghívást. Egy sörözésről volt szó, semmi kemény elhajlás, csak egy kis lazulás. Öten mentek, Sandra is… Tovább 764. nap →

- Emlékszel, apa? A játszótéren, arra a fiúra. Eltört a keze. Emlékszel? Akkor is ez történt. - Fred bólintott, hogy hallja, de nem emlékezett. Francesca is tudta, hogy nincsenek emlékei az ilyen dolgokról. Soha nem emlékszik később, hogy mi történt. Erre sem fog. - Elszabadultak a csövek, és letarolták a ligetet. Hatalmas csatornacsövek voltak. Egy… Tovább (763.) Isten megbocsát 12. befejező rész →

Háromszázhuszonhat hét telt el kitörés óta, a szürke hamu mégis újra és újra a levegőbe került, hogy a házak tetején rakódjon le, lemoshatatlanul. A kiszáradt tó felől hozta a szél, onnan, ahova a vulkán letette, hogy senki ne felejtse el azt a napot. Letette, hogy aztán időről időre a szél a levegőbe kapja, mint akkor,… Tovább 762. Nap →

A bükkös felől közelítették meg a hegyet. Ez a fafajta jóval ritkább volt arrafelé, mint a tölgy vagy az erdei fenyő. Sima kérgén elcsúszott a napfény, és a hűvös, nedves földből az ég felé törő páfrányok, mintha egy varázsvilágba repítettek volna. Nem lepődtek volna meg, ha egy hegyes fülű manó ugrik elő az egyik fa… Tovább 761. nap →

Nem tudta abbahagyni a beszélgetést, mint egy koldus, szomjazott a szavakra, kezdett kinossá válni az egész, ő azonban csak ült, a durván szőtt sárga selyemmel bevont szófán, és csak kérdezett és kérdezett. A válaszok erőlködve, lassan érkeztek, a székek kényelmetlenné váltak, a témák meg, nos a témák a szociológia olyan tartományaiba érték, ahova átlagember csak… Tovább 760. Nap →