Kategória: .

A vöröses fénye a nappali világosságban is misztikussá teszi a környéket. A vezető figyelmeztet: nehogy leereszkedj a kráterbe, több ezer fok van ott. Persze te elindulsz. Nem azért jöttél el idáig, hogy most állj meg! Az első pár lépésed még bizonytalan. De tudod, hogy meddig ereszkedhetsz le biztonságosan. A harmadik párkány. Ott kell megállnod. És… Tovább (150.) A tó 1. rész →

Nem indulsz el. Amúgy is unod a vívódást. A lányokra gondolsz, és csak mosolyogsz. Nem tudod abbahagyni. Nincs semmi, ami letörölhetné az arcodról. Visszamész a kerítéshez, leülsz, és azon keresztül nézed. Be is mehetnél, hiszen a kaput már kinyitottad. 3200 km. Ez nem csak a Marson sok. Ez bárhol túl sok lenne. Mégsem tűnik ez… Tovább (149.) A virág 4. befejező rész →

A trafóház a hátad mögött, te a végtelent nézed. Legalábbis úgy érzed. Nem látszik a vége. Hogy is látszhatna? Egy év. Eddig fog tartani az út visszafelé. Szinte végig csak homok. A végén talán egy kis fű. A legvégén már fák is. De emberek sehol. Egy évig nem fogsz embert látni. Egy év magány. Egy… Tovább (148.) A virág 3. rész →

Nehézkesen hátrálsz a szkafanderben. Ahogy kiérsz a kapun kívülre, dühösen lerángatod a fejedről, és földhöz vágod. Jó pár méterre elgurul. Pont olyan, mint egy nagy fej. Magadba roskadva térdelsz le a homokba. Legszivesebben üvöltenél. Két kézzel szorítod le a fejed, és érzed, hogy majd szétrobbansz a feszültségtől. Hirtelen felpattansz, és a szkafander fejrészéhez mész, és… Tovább (147.) A virág 2. rész →

Nem lehetett látni. Az árnyék kétszer akkora volt, mint a trafóház mögött megbújó virág. Az ajtó zárva volt. Mi a fenének zár be valaki egy vasajtót, amit egy három méter magas szögesdróttal megerősített kerítés vesz körül? De most komolyan! A háznak már a megközelítése is életveszélyes. Ki akarna bemenni? A zár csak harmadszorra enged, és… Tovább (146.) A virág 1. rész →