Kategória: .

Joseph hátulról ölelte Barbarát, valami süllő fogására alkalmas hálóról mesélt, Barbara nem figyelt, Barbara boldog volt. A hetedik hónap végén járt, sejtette, hogy előbb jön a baba, a kisszobát már kifestették, Joseph bölcsőt faragott kőrisből és valami furcsa illatú enyvvel ragasztott rá, kis, rózsaszín virágokat. Ez egész olyan volt, mint Joseph lelke. Erős és gyengéd.… Tovább (1888.) Köd 2 →

Joseph tátott szájjal nézte a süteményét. A kék tányér fehérarany széle mellett bíbor málna csík futott a fekete csokigombócig. Joseph a legszebbet választotta, azt, ami neki tetszett, bár narancssárga nem volt benne, a fekete megfogta, kettőt kért, a tó melletti asztalhoz vitte, és áhítattal nézte. Ez nagyon finom lesz. Igazán finom. Isteni. Gyönyörűségesen Isteni. .… Tovább (1888.) Köd →

Farenheit hosszú sétára indult. . Az augusztusi délelőtt volt a kedvence. Lassan csordogáló patak mellett haladt, lassan előre, öles léptekkel, mégis cammogva. Farenheit jelenség volt. Önmaga volt, mindig. Öt évesen lefutotta a maratont. Véletlenül. Tényleg. Félreértette nagyapja szavait. Barna, fürtös hajával szedte a lábait. Hát óra tizenkét perc. Nem világcsúcs. . Nyolc évesen megállított egy… Tovább (1887.) Amikor a nap kisüt →