Horák Árpád

Nem aznap kezdődött a szezon, ahogy Keren hitte, már három hete és két napja kinyitott a strand. Azért tudom ilyen pontosan, mert akkor vesztettük el nagyapát. Húsz, talán harminc nappal előtte figyelmeztettek az orvosok. Felkészültünk, aztán persze ugyanolyan döbbenettel fogadtuk, mintha aznap hallottuk volna először, hogy véget ér az élete. Szerettem őt. Mogorva, szótlan ember… Tovább 987. nap →

A bükkfák között néztél először másként rám. A nap átsütött a halványzöld leveleken, te csak álltál, Rebecca, az ösvénynek háttal, és nem palástoltad a döbbenetedet. Akkor még nem szerettél. A harc után, amit az angollal vívtam, utána már igen. Este feküdtünk a matracon, oldalt, egymás szemét nézve, és én meséltem neked. Bármeddig hallgattál volna. Fogtad… Tovább (986.) Rebecca 8 →

A combod. Ahogy megmozdul, itt ülsz mellettem a balomon, azonnal indul a kezem, hogy megmarkoljam, aztán érzem, ahogy az izmaid megfeszülnek az érintésemtől. Válaszolsz nekem. Újabb és újabb érintést követelsz, mohón, a fejed hátra hajtod, és lehunyt szemmel sóhajtasz az ég felé. Meg vagy hatódva. Tudom. Átlényegültél istennővé, általam. És még. Többet kapok, a gondolataimban… Tovább (984.) Rebecca 7 →