Horák Árpád

Remete ösvénynek hívtak a helyiek a barlanghoz vezető gyalogutat, ami minden télen járhatatlanná vált a sok fa miatt, ami a tél áldozatául esett. A hó és szél megtizedelte az öreg fákat, évtizedek óta nem indult el decemberben a hegyre senki. Kriky sem szívesen vállalta az utat, bár gyakorlott túrázó volt, a helyiek babonás félelme az… Tovább 732. Nap →

Magasan állt a víz, a zsilip zárófedele alatt alig egy centivel. A hullámok átcsaptak az algától zöld vasfedő felett, és félő volt, hogy a zsilip nem bírja már sokáig, és a napok óta tartó viharos szél által felkorbácsolt hullámok áttörnek, és a tó vize elönti a gáton átvezető utat. Liam homlokráncolva állt a Range Roverja… Tovább 731. Nap →

A második adag csokifagyit ette, pedig még tizenegy óra sem volt, ráadásul nem is reggelizett. Ettől az egésztől aztán úgy érezte magát, mint a Mikulás, aki tejet és süteményt reggelizik, aztán egész nap mosolyog. A március utolsó hetében szokatlan hőség már napok óta tartott, a kávéházak teraszai megteltek, előkerültek a trikók és rövidnadrágok, és az… Tovább 730. Nap →

Naponta kétszer kellett volna, hogy lássalak, a piros pamutruhádban, láttam volna a gyönyörű arcod, a meleg, barna szemed, és elvarázsolt volna a szelídséged. Ültettünk volna a teraszon, a napfényt élvezve, és az utcát figyeltük volna, meg egymást. Közeledtünk volna, óvatosan, mint eddig, időnként visszalépve, semmit ki nem mondva, mert még korai. Nem a türelem vezetett… Tovább 729. Nap →

Bárcsak látta volna a minden nap elé kerülő csodák közül a legnagyobbat, bárcsak bátor lett volna, egy kicsit bátrabb, mint amilyen, akkor a hétköznapoknál messzebb jutott volna. Oda ahol az ezer év és a pillanat egyesül, ahol összeér a föld és az ég, és a virágok illata piros pipacsként festi át az alkonyatot. Akkor sétálna,… Tovább 728. Nap →