Horák Árpád

Szellem alakú, hófehér felhő úszott be a nap elé, abból a fajtából, ami azúrkékké változatja az eget egy verőfényes nyári délelőttön. Indigó a harmadik adag fagyiját egyensúlyozta a pokróc felé, a fa felé, ami alatt a szülei ültek. Az apja egy puhafedelű könyvet olvasott, a nő, akivel volt, a barátnőjével chatelt, és közben félhangosan vihorászott.… Tovább 727. Nap →

Sárga és fekete szirmok váltakoztak, két sárga, és egy fekete leosztásban. Az út szélén bújt ki az autók által betonkeményre döngölt földből; talán két hete. Ken nem volt benne biztos, hogy akkor látta először a virágot, mert zűrös, munkahelyi problémákkal teli napok álltak mögötte, aztán ott volt Carmen születésnapja, és az új lány a levelezésen,… Tovább 726. Nap →

Lágyan érintette meg a vállát, apai szeretettel, olyan igazi mélyről jövő szeretettel. Mellette állt, egy irányba néztek, arra, ahol a tömeg állt a téren, a zászló alatt. Gyönyörű napsütéses idővel kezdődött a január, a hó vakító csillogással verte vissza a nap sugarait. Jan egy pólóban, és egy fekete farmerban várta az ágyúszót, ami az felvonulás… Tovább 725. Nap →

223 lépésre volt a plázától a hely, ahol balra kellett fordulnia, hogy hazaérjen. Amióta az eszét tudta, mindig ott fordult be, a baleset óta viszont, amikor a lábát törte, és amióta sántított, már nem tudta felmérni a távolságot.  A kanyar után, még a gyaloghíd előtt, recés volt a járda. Egy önkéntes csoport készítette a bordákat,… Tovább 723. Nap →

A nap sugarai visszaverődtek a hóról, és megcsillantak a szálloda ablakain. Késő délelőtt volt, valamivel dél előtt járt az idő, és a napozóterasz minden nyugágya - mint mindig ilyenkor -, foglalt volt. A fekete öltönyös pincér az ajtó mellett állt, és várta a megrendeléseket. Nem lehetett kibillenteni a nyugalmából, mert az előző nap volt az… Tovább 722. Nap →