Horák Árpád

Egyből Ő jut az eszedbe, ahogy a statisztikára nézel. Felugrasz, a telefont az ágyra dobod, és átmész a nappaliba. A földön még mindig ott vannak a papircetlik. Az egyiket kivéve. Azt már az asztalra tetted. Beledobod az almát a turmixgépbe a sárgarépa után. A 200. nap. Hát, igen. Ez átment. Megnyomod a gombot. A turmix… Tovább 203. nap →

Előveszed az almalevet. Sűritményből. Ez van a dobozára írva. Jól megtervezett doboz. Bejönnek a színek. Az is rá van írva, hogy 100% gyümölcs. Beledobsz egy almát és egy sárgarépát a turmixba, hozzá egy kis almalé. Harminc másodperc. És kész. Túl sűrű lett. Alig akar kifolyni. Úgy kell kiimádkozni. Visszarakod a dobozt hűtőbe. Akkor csörren meg… Tovább (202.) DECEMBER 6. befejező rész →

Barack. Már összeállt. Nem csak az ágyazas miatt. Az idő. Az öt hónap megtette a hatását. Nehezen számod rá magad. Nehezen indulsz el. Már a telefont is nehezen veszed fel. Mindenféle feltételt szabsz. Közel hozod az egészet a lehetetlenhez. Rosszul indul a nap. De úgy döntesz, elmész. Ez jó szokott lenni. Ez eddig mindig jó… Tovább (201.) DECEMBER 5. rész →

Ez kétszer annyi. Vagyis ennek a fele pont annyi. Az origo. Mindennek a közepe. A kiindulópont. Amit minden körbevesz. Az alap. A támasz. A bizonytalanság-nélküliség. A rend kialakítója. A rendszer részeinek ura és parancsolója. Ha belépek a szobába, ezt látom. Rendet. Mint egy atommag közepe. Egy körkörös spirál. Nem ezért raktam oda. De ez lett… Tovább 200. nap →

A nevek. Már megint összekeveredtek. Ott kezdődött az egész, hogy csak egy nevet adtál kettő helyett. Nem tudtad, hogy kettő kell. Azt hitted, hogy csak egy. Pontosabban fel sem merült, hogy kettő kell. Aztán kiderült, hogy kettőt kellett volna adni. Ez máris világossá tette, hogy miért voltál bizonytalan az első névválasztáskor. Hát ezért. Mert egy… Tovább (199.) DECEMBER 4. rész →