Horák Árpád

A bal kezével egy esetlen mozdulatot tesz a levegőben. Még csak az út közepén vagyok, amikor megszűnik a görcs. A jobb keze elernyed, és leesik a teste mellé. Az egész teste teljesen és tökéletesen ellazul. Úgy esik össze, mint egy rongybábu. A lány kétségbeesetten néz körbe. Segítséget keres. Ahogy odaérek, lehajolok hozzá. A teste puha… Tovább (208.) A fogyatékos 5. rész →

Ahogy a lány keze eléri a vállát, úgy tántorodik hátra, mintha egy elefántölő puskával lőtték volna mellbe. A legszörnyűbb, hogy látom, hogy tudja mi következik, és próbálja a vállát az érintés elől hátrahúzni. Esélye sincs. A lány hozzáér, és bekövetkezik a katasztrófa. Én már rohanok. Csak a fékcsikorgásokból, és a vad dudálásból tudom, hogy a… Tovább (207.) A fogyatékos 4. rész →

Már éppen el akarok indulni, és kezdek elfordulni tőlük, amikor a lány keze elindul. A mozdulat egyértelmű. A vállát készül megérinteni. Kiáltásra nyitom a szám, de nem jön ki hang a torkomon. Az agyam állít le. Felesleges. Hiábavaló. Nincs értelme. Elkéstem. A keze lassan közeledik a vállához, de nem tud elég lassan. Nem tud annyira… Tovább (206.) A fogyatékos 3. rész →

A lámpa közben zöldre vált. Átmehetnék, de maradok. Látom, ahogy a görcs megszűnése után tovább indul. Bizonytalanul lép előre néhányat. Ilyenkor minden lépés fáj neki. Én is elindulok, csak én a másik irányba. Még visszanézek, hogy lássam, ahogy beér az árkádok alá. Akkor látom meg a lányt. A legrosszabbkor! Visszaindulok, hogy mentsem, ami menthető. A… Tovább (205.) A fogyatékos 2. rész →

Háromszor rándul meg a feje, mielőtt lelép az útról. Az enyhe remegés a gyalogátkelőn is megmarad. Aztán eltorzult mosollyal nyugtázza, hogy átjutott. A jobb csuklója görcsösen visszahajolva szorul a testéhez. Bizonytalanul áll meg. Nem szeret állni. Egyhelyben állni. Mondta nekem. Nagy ívben, merev testtel fordul vissza felém. Intünk egymásnak. Visszafordul az eredeti útiránya felé. Ahogy… Tovább (204.) A fogyatékos 1. rész →